Manapság, amikor minden második családot érint a válás, minden második férfi arra kényszerül, hogy átszervezze az életét. Persze vannak olyan apák, akik a házasság felbomlása után jóformán alig látják a gyermeküket, de azoknak, akik nem így gondolkodnak, nem ritkán komoly kihívás megoldani a láthatást. Az lenne a jó, ha a válás nem okozna törést az apa-gyerek kapcsolatban, de sokszor csak nagy áldozatok árán sikerül egy elfogadható megoldást találni.
Ismerek olyan apát, nem is egyet, aki a szomszéd utcában vett lakást, és napi szinten ott van a gyerekei életében. Reggel iskolába kíséri őket, este edzésre viszi a csemetéket, a kapcsolattartás közel sem merül ki a kéthetente esedékes hétvégékben. De a helyzet nem mindig ennyire egyszerű. Van, amikor a szakítást követően az anya vagy az apa egy másik országban, netán másik földrészen folytatja az életét. Ez történt annál a házaspárnál is, ahol az apa az új munkája mellett az új szerelmet is egy másik országban, egy 600 km-re lévő városban találta meg. A házasság felbomlott, ám az apa ügyesen áthidalja a távolságot, nemcsak levezeti a távot minden második héten (oda-vissza, majd megint oda-vissza), hogy a gyerekeket elhozza magához, de napi szinten bekapcsolódik az életükbe, skype-on együtt leckét írnak, az iskolai szünetekben is rohan értük, és az egész életét úgy szervezi, mintha nem is 600 km-re lakna.
Nem ennyire szerencsés az az apa, aki nem saját döntése nyomán került olyan távol a kisfiától, hanem a volt felesége döntött helyette. Az asszony ugyanis - dacára a bírósági papírnak – visszaköltözött a 3000 km-re lévő szülővárosába. Az apa minden második héten már csütörtök este repülőre száll, hogy hétfő estig együtt lehessen a gyerekkel, és mindehhez egy apartmant is kibérelt a távoli városban, hiszen máshogy nem tudja megoldani a találkozásokat. Egy évre előre lefoglalta a repülőjáratokat, kifizette az albérletet, nem kis anyagai áldozatot is hozva a közös pillanatokért (tegyük hozzá, ez nem magyar történet, és szerencse, hogy az apa ki tudja mindezt fizetni. Különben mihez kezdene ebben a helyzetben?).
Olyan szituáció is létezik, amikor a távolság napi, heti, de még havi szinten is áthidalhatatlan. Mert az az apa, akinek volt felesége Amerikából Ausztráliába költözött, vajon miként tudja a gyermekével tartani a kapcsolatot? Személyesen semmiképpen sem, mert legjobb esetben is a nyári szünetben tudja meglátogatni, vagy magához elvinni őt. Az egyhetes szünetekbe érdemben nem fér bele egy ekkora távolság átrepülése oda-vissza, vagy az egész rohanássá változik. A hétvégékről természetesen szó sem lehet, arról már nem is beszélve, hogy micsoda anyagi bázissal kell rendelkezni a kapcsolattartáshoz ebben az esetben.
Természetesen tudjuk, hogy léteznek olyan apák, akik a szomszéd házból, kerületből sem tudják megoldani a gyermek életében való részvételt. Vagy inkább nem akarják. Ezért is különös tiszteletet érdemelnek azok a repkedő/vonatozó/autózó apák, akik akár több ezer kilométert tesznek meg gyerekeikért.
