Amikor először láttam Nige-ot, a szívem a torkomban dobogott, a gyomrom remegett, szerelem volt első látásra. Magával ragadott, megdermedtem, sokkolt, hogy ennyire erősen vonzódom hozzá.
Egy életet-megváltoztató workshop alatt találkoztunk. Ő asszisztens volt, én résztvevő. Az azt megelőző két évben az életem úgy alakult, hogy feldúlt lélekkel és szégyenérzettel érkeztem, itt megtanultam, hogy miként legyek kíméletlenül őszinte — főleg akkor, amikor nem akarok az lenni.
“A titkok megbetegítenek,” mondták a mentoraim. Én nem akartam beteg lenni, úgyhogy az ösztöneimmel szembemenve, megmondtam Nige-nak és a csoporttagoknak, hogy ellenállhatatlan a vonzereje felém. Csak jobban akartam érezni magam.
Az őszinteségem megnyitotta a kaput a szerelem előtt. 4 évvel az első pillanat után randiztunk. 8 évvel a megismerkedésünk után egybekeltünk. Az őszinteség iránti elköteleződésem azt jelenti, hogy megosztom a titkaimat és a sötét gondolataimat, amelyek máskülönben csendben felfalnák az önmagamba és az egységünkbe vetett hitet.
Ma pedig a következő titokkal élek: imádom a férjemet, de gyakran meg szeretném csalni.
Nemrég találkoztam K-val, kutyasétáltatás közben. Egymásba botlottunk. Könnyen beszédbe elegyedtünk, vicces kutyás történeteket meséltünk, picit izgatottabban mentem ilyenkor haza. Feltettem magamnak a kérdést: vonz ez az ember? A válasz egy hatalmas nem volt. Fizikailag nem vonzott.
Igen, örültem neki, amikor összefutottunk a mezőn időről-időre. Többet andalogtam, mint máskor. Úgy tűnt, bajban van, nincs rendben az élete. Elégedetlen volt a világgal, a kapcsolatával, látszólag ártalmatlan megjegyzéseket tett. Nem, továbbra sem vonzott.
Aztán, egy napon 2 órát töltöttünk együtt. Hűvös este volt. Általában haza szoktam ilyenkor menni, de most ne tettem. Ő sem ment. Egyszerűen csak ... maradtunk. Beszélgettünk, nevetgéltünk, együtt lógtunk. Egy kutyasétáltató megkérdezte, hogy házasok vagyunk-e. Elaludtak a riasztók. Nige-ra gondoltam, és csendes bűntudat telepedett rám. Ez az egész titokká vált.
A következő napokban K megszállottjává láttam, azon agyaltam, hogy miként találkozhatnék vele. Összezavarodtam, nem vonzott fizikailag, de úgy éreztem, tetszem neki. Nem akarom, hogy tudjátok, de Molly kutyámat a háza felé kezdtem sétáltatni, abban reménykedve, hogy talán összefutunk. Véletlenül pont akkor sétáltattam a kutyát, amikor ő is az övét-este 6 felé. Csalódott voltam minden alkalommal, ha nem találkoztunk.
Egy csomót gondoltam rá. A munkában, a munkába vezető úton, otthon, reggel, séta közben és akkor is, amikor Nige-gal töltöttem az időt. Még akkor is beugrott a neve, amikor az ágyban voltunk Nige-gal. Próbáltam tudatosan kiűzni a gondolataimból, még csak nem is vonzódtam hozzá, és soha nem fantáziáltam korábban másról szex közben.
Ennek a viselkedésnek, ezeknek a titkoknak kétségtelenül hatása lett a gondolataimra. Bűnösnek éreztem magam, szégyelltem magam. És féltem is: úgy véltem, a következő lépést megtenni ... nagyon könnyű lenne. Annyira közel van már. Tudtam, hogy csak egy icipicit kellene lépnem, és máris nyakig merülnék a mély vízben.
Megrémisztett, hogy annyira vágyom az olcsó izgalomra, hogy ez az erő még a korábbi fogadalmamat is be tudja árnyékolni. Hogy képes elsöpörni a bizalmat, az intimitást és a szerelmet, amelyen olyan sokat dolgoztam. Hogy mindez olyan könnyedén, pillanatok alatt romba dőlhet.
Az egyik felemet a korábbi megszállottság fűtötte. Az másik felem félre akart lépni.
Mi történt a házasságomban, hogy ez a tűz be tudott gyulladni? Apró dolgok. Egy-két bátor beszélgetés hiányzott, de semmi dráma nem volt, tényleg. Mi történt bennem, hogy így lángra lobbant valami? Aha. Itt volt a kutya elásva.
Féltem a szerelemtől. Tudom, úgy tűnhet, mintha szerelmet kerestem volna, de nem így volt. Ami ezt a vonzalmat előhívta, az sokakkal megtörténik: valahol mélyen azt hittem, hogy a szerelem veszélyes. Úgy véltem, hogy ha a férjem iránt érzett szerelemben teljesen elmerülök, az bekebelez, elnyel engem. „Én” pedig sehol sem leszek. Pont úgy, mint amikor kislánykoromban az anyám alkoholizmusa az egész családot magával rántotta.
Ami a vonzódás felé terelt, az a lehetőség, én is szerethető lehetek mélyen, feltételek nélkül. Talán lehetséges szerelmesnek lenni szándékosan, akarattal. Ami efelé terelt, az nem volt más, mint tudatalatti cselekedet, a családomban élő nők végzete generációk óta, ők ugyanis remekül kergették el a boldogságot és dobták félre a szerelmet. Én vagyok az egyik szerencsés, aki a lelki társához ment feleségül. Ez biztosan nem tarthat örökké. Muszáj valami gondot kreálnom.
Minden nap arra emlékeztetett, hogy van választásom a küzdelem közepette is, döntenem kell, ki szeretnék lenni. Választás elé kerültem, nem titkolhattam, hogy mi zajlik bennem.
Az igazat megvallva, a szerelem felé léptem.
Ezért megosztottam Nige-gal. Mindent. Nem volt könnyű. Szégyelltem magam. De megtettem. Valószínűleg ezzel megmentettem a házasságomat, és újra meg fogom tenni, ha meg kell tennem.
Vannak napok, amikor meg akarom csalni a férjemet.
De szeretném megismerni őt, szeretném, ha ő is megismerne engem még jobban, sokkal inkább, mint hogy hagyjam magam a félelmeim által vezérelni. És ez az oka annak, hogy igazat fogok neki mondani.
(Az eredeti cikk Elloa Atkonson coach írása).
