Mégis, az emberek nap, mint nap elkövetik a hibát, még a másik, szeretett ember érzéseire sincsenek tekintettel. Az esetek többségében nem számolnak a következményekkel sem.
Hogy honnan tudom mindezt? Én is félreléptem. Igen, egy rongy alak vagyok, aki megcsalta a párját. Engedjétek meg, hogy elmeséljem, hogyan történt. Nem az történt, hogy a barátnőm vacak emberré vált, nem az történt, hogy kiszerettem belőle, nem az történt, hogy megutáltam őt. Ennél összetettebb volt a dolog. Nos, jöjjön a legjobb magyarázatom, úgy gondolom, nem vagyok vele egyedül.
Számos, ha nem az összes férfi öntudatos teremtmény, aki valójában rengeteg bizonytalanságot rejteget. Legalábbis én így voltam vele. Megcsalásom története nem a barátnőmről szól, hanem rólam: arról, hogy milyen belső konfliktus gyötört, arról, hogy nem éreztem magam vonzónak és ellenállhatatlannak.
A nők életéhez hozzátartozik a tapasztalat, hogy bejönnek a férfiaknak, hiszen azok rendszeresen bámulják, gusztálják őket. Ezt teszik a pasik az utcán, a bárban, az interneten... mindenhol. Sok nő persze erőszakosnak éli meg ezt a viselkedést, de az biztos, hogy ez a fajta visszajelzés segít a nőknek abban, hogy érezzék a vágyódást, azt, hogy tetszenek a férfiaknak. Ezzel szemben a fiúknak nem jut ilyen élmény. Általában, ha mi végigmegyünk az utcán, senki sem fordul utánunk, nem füttyent elismerően. A bárban ritkán kezdenek ki velünk, de még az elismerő pillantásokból sincs túl sok. A nap nagy részében szinte észrevétlenül csak vagyunk. Itt van a kutya elásva.
Talán a nők nehezen is értik meg, hogy ugyan idegesítő és unalmas az állandó füttyögés és bámulás, valójában ez egy pozitív dolog: folyamatosan biztosít arról, hogy jó nő vagy a férfiak szemében. A pasik viszont kevés megerősítést, visszajelzést kapnak. Én pontosan ezért léptem félre.
Egy tartós kapcsolatban elvileg ugye csak a másik féltől kaphatod meg ezt a megerősítést, viszont az nem mindig elegendő. Különösen nehéz ez akkor, ha a párod éppen olyan időszakát éli, hogy nehezen fejezi ki az érzéseit, vagy az alaptermészete nem túl érzelgős. Ha a barátnőd nem az a romantikus típus, vagy egyszerűen csak elfoglalt, zűrös napjai vannak, úgy érezheted, hogy nem akar már téged, nem vagy vonzó a szemében, ezért aztán valami olyasmit teszel, amit később megbánsz. Így történt velem.
Egy olyan lánnyal voltam, aki mellett nem éreztem már magam különlegesnek. Úgy éreztem, én már nem vagyok kívánatos. Nem éreztem magam szexinek, vonzónak. Olyan állapotban voltam, hogy nem voltam biztos benne, hogy valaha valakinek kellek-e még, amíg hirtelen ... egy másik lány érdeklődni kezdett utánam. Izgatott lettem. Fantasztikusan éreztem magam. Azt a fajta megerősítést éreztem, amit abban az időben nem kaptam meg a barátnőmtől. Sajnos engedtem a kísértésnek, és megtettem, amit nem hittem: félreléptem. Gyötrődtem. Nem hittem el, hogy ez velem történt. Megfogadtam, hogy sosem lépek félre, és most mégis ocsmány, leírhatatlan dolgot műveltem. Mennyit prédikáltam arról, hogy ha mással akarsz lenni, akkor szakíts a pároddal, és utána lépj. Most viszont ott álltam, mint hűtlen. Nem tudtam, mihez kezdjek. Tussoljam el? Csináljak úgy, mintha mi sem történt volna? Szakítsak? Valljam be?
Végül a kapcsolatom véget ért. Úgy éreztem, hogy jobb is, de az igazság nem nyújtott vigaszt. Gyengének és gyávának éreztem magam. Megdőlt az egyik erkölcsi támaszom. Rossz embernek éreztem magam.
Fontos megérteni, hogy ha valaki félrelép, az nem azt jelenti, hogy valamiért boldogtalan a kapcsolatban, hanem sokszor az ügy egy saját, belső problémájának a tünete. Persze biztosan vannak olyan emberek is, akik azért néznek körbe máshol, mert a kapcsoltuk mélyponton van, csak éppen nincs elég erejük szakítani. És olyanok is, akik egyáltalán nem szeretik a párjukat, így aztán nem is csinálnak gondot a félrelépésből. Egyesek senkit sem tisztelnek a környezetükben, sportot űznek a hűtlenségből és szexpartnereket tartanak.
Most már jól tudom, hogy egy remek kapcsolatban éltem, egy fantasztikus lánnyal, aki nagyon is szexi volt. Nem az ő hibája volt, ez az én saram. Érzelmi gondjaim voltak, és úgy éreztem, a párom nem tudja megoldani, nem tud segíteni nekem. Űrt éreztem, és azt képzeltem, hogy egy félrelépés betöltheti. Sajnos nem töltötte be. Tanultam az ügyből, mégpedig azt, hogy a félrelépés nem segít, megfogadtam, hogy nem teszek ilyet többé. Nem lehetek biztos benne, hogy többé sosem fogok félrelépni, de remélem, hogy megtartom a magamnak tett ígéretet.
