Mindenki beleesik néha abba a hibába, hogy az egyensúlyt nem magában keresi, hanem a környezetében, a szomszédjától, főnökétől, anyjától, szerelmétől, barátjától várja a boldogságot, vagy éppen őt okolja a boldogtalanságért.
Ha a problémáink okát máshol feltételezzük, akkor a megoldást is magunkon kívül kell keresnünk. Ebben az esetben viszont magunkat egyszerű mártír, elszenvedő szerepbe helyezzük, mintha nem lennénk képesek változásokat eszközölni a saját életünkben. Sőt, úgy teszünk, mintha a boldogságunk cseppet sem tőlünk, de teljes egészében másoktól függene.
Ha felelősséget vállalunk az éltünkért a hibáztatás helyett, ha nem kergetünk illúziókat, nem elégedetlenkedünk folyton azzal, ami a valóság, akkor építhetünk hosszantartó, boldog párkapcsolatot.
1. illúzió: Azt halljuk meg, amit hallani szeretnénk, ahelyett, ami valóban elhangzott
Érdekes, de az emberek többsége a kapcsolat elején brutálisan őszinte. Például olyasmiket mondanak: „nem vagyok kész egy monogám kapcsolatra”, vagy „a vallási hátterünk nem egyezik, ez gondot jelenthet”, esetleg „nem vágyom házasságra és soha nem szeretnék gyereket sem”. Azonban akkor és ott, meg sem halljuk ezt, vagy pedig arra gondolunk „most ezt mondja, de majd megváltozik a véleménye”. Később persze nagyot nézünk, csalódunk, amikor mégis csak kiderül, hogy akkor a másik igazat mondott. Hiszen szólt is nekünk!
megoldás: Figyelmesen hallgasd, hogy mit mond a másik! Nézd meg azt is, hogy miként viselkedik. Ne áltasd magad, hidd el, ha azt mondja, hogy szeretne/nem szeretne valamit, de mindig emlékezz, hogy a tettek jobban számítanak, mint a szavak.
2. illúzió: Úgy gondoljuk, hogy ha a másik igazán szeret miket, akkor a kedvünkért képes lesz megváltozni (még akkor is, ha ő maga azt állítja, hogy nem tud, nem szeretne változni)
Bár látszólag meg lehet a másik kedvéért változni, azonban ha ez nem az illető saját akaratából történik, nem lesz őszinte és hosszantartó a változás. Hamar elérkezhet az a pont, amikor z illető ugyanolyan lesz, mint volt. A változásnak nem kell, hogy a szerelemhez legyen köze. Néha az illető maga nem akar változni, néha nem is tud, vagy legalábbis nem könnyen, gyorsan, segítség nélkül. Az emberek csak akkor tudnak mélyen és tartósan megváltozni, ha ők maguk akarják azt.
megoldás: Vagy fogadd el és szeresd így, vagy hagyd el! Ha nem tudod ilyennek elfogadni, akkor nem hozzád való.
3. illúzió: Úgy gondoljuk, hogy ha a másik ember ...... lenne (ide bármi behelyettesíthető), akkor lennénk igazán boldogok
Más szóval azt várnánk, hogy ne is ő legyen, hanem valaki aki magas/kevesebbet dolgozik/többet keres, stb.. Mi csak akkor tudnánk igazán boldogok lenni, ha ő ilyen vagy olyan lenne. Ilyenkor mi áldozatot „csinálunk” magunkból, attól függünk, hogy mit tesz vagy nem tesz a másik. Még az is lehet, hogy a másik változtat a kedvünkért, mi viszont rögtön egy újabb kéréssel állunk elő- egy végtelen listánk van arról, hogy mit kellene a másiknak tennie.
megoldás: A saját boldogságodért te magad vagy felelős! Ne elvárásokat támassz, hanem a magadban, a mindennapjaidban keresd meg az örömöket!
4. illúzió: Úgy érezzük, ha mi változtatunk (másképpen öltözünk, máshogy étkezünk, más hobbiba fogunk) akkor a másik szeretni fog
Ha másnak mutatod azért, hogy szeressenek, akkor nem téged fognak igazán szeretni. Az, akit szeretni fognak egy nem létező, felépített személy. Nagyon fontos, hogy minden kapcsolatban magunkat adjuk, különben önbizalmunk és önbecsülésünk elindul a csúszó lejtőn, ki tudja, hol áll meg.
megoldás: Szánj időt arra, hogy rájössz, ki vagy valójában: mit szeretsz, mire vágysz, ki vagy.
5. illúzió: Egy fantázialénybe szeretünk bele, aki nem létezik, csak a fejünkben: azt képzeljük, hogy a másik ilyen vagy olyan, a kapcsolatunk álomszerű, miközben egyáltalán nem vesszük észre a valóságot.
Olyan, mintha egy szemüvegen keresztül néznénk a kapcsolatunkat, beleképzelünk mindent, amitől álomszerűvé válik, olyanná, amilyenre vágyunk. Romantikus, monogám, tökéletes kapcsolatról álmodozunk, boldog családról, arról, hogy az elsők és egyetlenek vagyunk a másik életében. Aztán ha valóban megvizsgáljuk, kiderülhet, hogy egyáltalán nem így van.
megoldás: Vedd észre, hogy a valóság, és amire vágysz, fedi-e egymást. Aztán döntsd el, hogy megelégszel-e azzal, ami van, vagy felépítesz egy másik kapcsolatot.
