A kapcsolat elején persze nagyon izgalmas, hogy testközelből ismerhetünk meg egy másik népet, egy másik kultúrát- a szokásokat, az ételeket, az ünnepeket- olyan, mintha ingyen utazgatnánk, ráadásul olyan titkokat is ellesünk, amiket egyszerű turistaként nem lenne módunk. Minden hét újdonságot hoz: szerelmed elvisz a családjához, naponta új szavakat tanulsz! Ugyan nem mindig értitek egymást, de hát olyan édes, ahogy magyaráz!
Idővel aztán, ahogy mélyül a kapcsolat, kezd zavaróvá válni, hogy nem mindent tudsz pontosan megfogalmazni, tökéletesen közvetíteni egy idegen nyelven, és hogy számtalan dologról még csak nem is hallott, mivel nem ebben az országban nőtt fel.
Közös életetek kezd egy amatőr módon feliratozott filmre hasonlítani. Légy tapintatos, ha már negyvenedszer is zavarodik bele a fürdőbérletbe, vagy következetesen Dik térnek ejti a Deák teret. Az örökös cikizés nem vezet sehova! Hiszen tudod, hogy a Deák térről beszél, nem igaz?
Mi tagadás, a különböző kultúrák, szokások összecsiszolódása nem zökkenőmentes feladat. Ne ámítsd magad: egy idő után baromi idegesítő lehet a kezdetben cukinak tűnő akcentus; hogy nem lehet egy jót veszekedni, mert még akkor is pörögnöd kell, hogy megfogalmazd a mondandódat; hogy szerinte természetes este 10-kor indulni vacsorázni, mert nálunk így szokás; hogy állandóan az időjárásról beszél; hogy fura tésztákkal pakolja tele a konyhapolcot ... és így tovább. Ja és ami a legrosszabb: kiderül, hogy egy csomó sztereotípia a különböző népekről- nagyon is igaz!
És kár tagadni, hogy mindenkiben van egy „mi vagyunk a legjobbak, legtehetségesebbek, leglegek" érzés, ami buta rivalizálásba csaphat át.
Mint bármelyik kapcsoltban, itt is hullámvölgyek és hegyek fogják váltani egymást. A nagy kérdés az, hogy a kulturális különbségek egy csipetnyi fűszert adnak a kapcsolathoz, vagy épp ellenkezőleg, végleg beteszik a kaput.
