A történelem legmerészebb nőgyógyászati ötletei
Az ókori Egyiptomban élő nők nem bíztak semmit a véletlenre: ha nem akartak teherbe esni, krokodilürüléket használtak fogamzásgátlásra. Bizony, jól olvastad – egy kis iszapszerű trágya, mézzel vagy más anyagokkal keverve, felhelyezve... nos, oda. Hogy ez pontosan hogyan működött, azt ma is kutatják, de a szándék egyértelmű: már akkor is próbálták valahogy kontrollálni a termékenységet.
Elvárások, kontroll, és az örök felelősség
A fogamzásgátlás történetében a női test mindig is középpontban állt – és nem csak a tudományos kíváncsiság miatt. Már az ókorban is a nő dolga volt „vigyázni”. A modern világ sem sokban különbözik: a legtöbb elérhető és hatékony módszer ma is a női testre hat. Tabletta, spirál, injekció, hormonkarika – mintha a teherbeesés elkerülése kizárólag az ő felelőssége lenne. A férfiak hozzájárulása a legtöbb esetben kimerül annyiban, hogy „szólj, ha szedsz valamit”.
Mi változott? És mi nem?
Bár ma már nem kell krokodilt hajkurásznunk, ha nem akarunk szülni, a női test fölötti társadalmi kontroll, és az, hogy ki viseli a következményeket, nem sokat változott. A fogamzásgátlás modern eszköztára mellett is gyakori, hogy a férfiak kevésbé tájékozottak, vagy kevésbé érzik magukat felelősnek ebben a kérdésben. És bár léteznek férfi fogamzásgátlási módszerek is (óvszer, vazektómia), ezek még mindig kevéssé népszerűek.
Mai párhuzam: nem elég megbeszélni, csinálni is kell valamit
A női testre helyezett felelősség máig érezhető a párkapcsolatokban is: egy új kapcsolat elején gyakran a nő az, aki előre gondolkodik, orvoshoz megy, megoldást keres. A férfi pedig – tisztelet a kivételnek – jó esetben együttműködik, rosszabb esetben csak annyit kérdez: „De akkor tuti nem lesz baj, ugye?” Mintha a védekezés csak logisztikai kérdés lenne, nem közös döntés. Pedig ha valamit megtanulhatunk az ókori nőktől, az az, hogy az elérhető eszközök bármennyire is fejlődtek, a felelősségvállalás ma is ugyanolyan fontos – és még mindig többnyire egyoldalú.
És ha mégis krokodil?
Akármilyen abszurdnak is tűnik a krokodiltrágya használata, egyvalamit jól mutat: már több ezer éve is létezett női tudatosság, önvédelem és találékonyság. Ha pedig ezt egy olyan korban sikerült megvalósítani, ahol még a higiénia is kihívás volt, akkor a mai, információban bővelkedő világban talán nem túlzás elvárni, hogy a férfiak is aktívan részt vegyenek a közös felelősségvállalásban. Legalább annyira, mint egy ókori nő krokodilkakit keresni.
Ne legyen tabu – és ne legyen egyoldalú
A fogamzásgátlás nemcsak egészségügyi, hanem kapcsolati kérdés is. Nemcsak biológiai, hanem társadalmi – és igen, néha még politikai is. De legfőképp: közös ügy. A banánszagú egerek, az ókori pépes praktikák, a hormonháztartás és a mai beszélgetések mind ugyanarról szólnak: ki vállalja a felelősséget a következményekért? A válasz – ha jól működik a kapcsolat – az, hogy mindketten.
