Valószínűleg bármelyik nő képes lenne órákon át vicces történeteket mesélni arról, hogy milyen az, amikor a férje „segíteni" próbál.
Most összeszedtük a 4 leggyakoribb típust, bosszankodás helyett nevessünk inkább rajta!
1. Amikor átérzik, hogy egy lazítós estére van szükséged
Késő este, de még pörög a női agy: határidők, elintéznivalók, mit kell holnap befizetni, jajj kikészítettem, szóltam a gyerekeknek? Ismerős, ugye? Nos, ezalatt a férj édesdeden alszik a kanapén, a TV előtt. Egy lazítós, összebújós, tévézős estére vágytunk, mire ő csillogó szemekkel bekapcsolta a negyedosztályú bajnoki mérkőzések összefoglalójának ismétlését. Ez igen! Köszi édes, ennél jobb estét el sem tudtunk volna képzelni. És mivel még be is aludt, te csendben, nehogy felébredjen, elmosogatsz, beteszed a mosást, aláírod a gyerek ellenőrzőjét és összeírod a hétvégi nagybevásárlást.
2. Amikor úgy tesznek, mintha rád figyelnének
Hé lányok, ismeritek azt az üres tekintetet, amivel a pasi megpróbál figyelni arra, amit meséltek? És az a döbbenet, hogy ha megkérdezem, hogy mit mondtam, vissza tudja szajkózni a mondataimat. Miközben annyira látszik, hogy csak úgy tesz, mintha figyelne. Vagy ami még rosszabb, hogy rögtön közbevág a megoldással (ami szerinte a megoldás), holott nem vágyom másra, csak arra, hogy tényleg meghallgasson.
3. Bármit elintéznek – pár hét alatt!
Bármelyik nő képes kihívni a kazánszerelőt, hogy varázsoljon életet a fűtőrendszerbe, de vannak lányok, akik még mindig beleesnek abba a hibába, hogy erre a párjukat kérik meg. Természetesen ő is képes kihívni a kazánszerelőt, csak egy kicsit többet kell majd emlékeztetni, noszogatni, cseszegetni, fenyegetni, és ordítani vele (mármint nem a kazánszerelővel, hanem a pasiddal).
4. Amikor meg akarnak nyugtatni a nagy semmivel
Ha valami idegesítő, az az, amikor folyamatosan azt szajkózzák, hogy ne légy ideges, majd megoldódik. Hogyne lennék ideges, amikor még csak a probléma van, de sehol a megoldás? Komolyan azt hiszik, hogy akkor attól leszek nyugodt, hogy azt mondják, ne legyek ideges?! A segítés azt jelenti, hogy levesznek a vállamról egy felelősséget. Az nem segítés, hogy állandóan hozzám fordul, hogy akkor most mit csináljak, vagy visszakérdez, hogy te hogy gondolod? Például ha megkérem, hogy segítsen kitalálni a vendégváró menüt, komolyan úgy érzi, hogy előrébb vagyok egy „nekem mindegy"-gyel?! Ezek a látszat-segítségek tudnak igazán felbosszantani, ilyenkor arra gondolok: nem lett volna egyszerűbb, ha megoldom magam?
