Ez így nem igaz... nem a szenvedésre vágynak a nők. Semelyik épelméjű, normális emberi lény, nem akarja, hogy rossz legyen neki.
Akkor mi is kell a nőknek?
A válasz az evolúcióban keresendő. Minden nő tudatosan,vagy még inkább tudattalanul, olyan férfit keres, aki erős, biztonságot nyújt és a legnagyobb eséllyel örökíti életrevaló génjeit. Tehát erős, életképes utódokat nemz és helyt tud állni az utódok felnevelésekor, ezzel növelve a faj fennmaradását, túlélését és szaporodását.
Ez az az ösztönös mozgatórugó, ami alapvetően mindenkit hajt. Emiatt látják a nők ezeket a bizonyos rosszfiúkat olyan csábítónak, szemben a jófiúkkal. Mert erőt sugároznak. Persze később kiderül, hogy csak illúzió... A macsónak tűnő lelketlen bádogemberek csak ideig-óráig nyerhetnek. Pont azért, mert a nők nem a szenvedést keresik, hanem a biztonságot. Az más kérdés, hogy kinek mit jelent a biztonság. Napjainkban vannak torzabb verziói az alaptézisnek.
Vannak nők, akiknek „csak a pénz kell”. Ők is a biztonságot keresik, nekik a pénz jelenti azt. Az, hogy tudják holnap is lesz fedél a fejük fölött, holnap is lesz vacsora és holnap is lesznek szép ruhák és sminkek, amire az önbecsülésüket építik.
Vannak, akiknek az erő jelent biztonságot, a tudat, hogy egy méretes férfi bármikor képes megvédeni őket fizikailag, képes átcipelni őket a küszöbön.
Vannak akiknek az érzelmi biztonság a legfőbb, hogy tudja, mindig számíthat a párjára, akkor is őt látja a legszebbnek, ha kinyúlt mackónadrágban kócosan fagyizik a kanapén.
Ha eltekintünk a szélsőséges esetektől, valószínű mindegyikből kell egy egészségesen kicsi. Nem kell kőgazdagnak lennie, de kell, hogy képes legyen saját magát fenntartani. Kell, hogy elbírjon egy karton tejet anélkül, hogy attól kéne félnünk, szívrohamot kap. Kell, hogy meg lehessen bízni benne. És még sok más ami az alapfelvetés köré épül.
Mi a baj a jófiúkkal?
Nem az a baj velük, hogy jók. Hogy kedvesek. Hogy jószívűek. Ezek nagyon is szimpatikus dolgok. A baj ott kezdődik, amikor lemondanak az erejükről. Az identitásukról. Azokat a dolgokat, amiktől ők azok akik. Az ízlésükről, az önállóságukról, az akaratukról. Akkor, amikor a jófiú rajongani kezd, vagy udvarolni, hamar lemegy kutyába. Amikor majdnem minden kérdésre az a válasz : „...amit te akarsz/amit te szeretnél/azt csinálom amit te” akkor elvesztik önmagukat. Azzal amivel a nő kedvében akarnak járni, pont az ellenkezőjét érik el, amiatt, hogy túlzásba esnek. Jól esik időnként a hölgyválasz, hogy mi legyen a vacsora vagy a program, de a sokadik alkalommal inkább az jön le róla, hogy az illető képtelen a legapróbb döntést meghozni, vagy vállalni a felelősséget ( kvázi nincs benne erő, nem ad biztonságot, nem lesz jó a reprodukció, utódok,stb). A mértékben lenne a kulcs. Már aki eljut idáig... van aki csak csendben fantáziál arról, mi lenne ha, aztán a telepátiára hagyatkozva nézegeti messziről vagy fotóról a kiszemelt nőt, mert nem mer odaállni azzal, hogy „szeretnélek megismerni”.
Mit lehet tenni?
Jó hír a teremtés koronáinak, hogy nincs veszve semmi. A rosszfiúk határozottságával és tartásával, a jófiúk kedvességével és jó szívével , őszinteséggel, humorral létrejön a tökéletes férfi, akit az a bizonyos nő ,nagyon nagyra fog értékelni. Ha mégsem ,akkor vagy nem nő, hanem még csak lány, vagy a másik verzió, hogy nem vagy az esete. Akkor méltósággal fogadd el és lépj tovább. Keress tovább olyat, aki viszonozni tudja.
