Julia Park Tracey blogger az utolsó napokban mondta le nagyszabású esküvőjét. Hogyan jutott odáig? Az ő története következik.
Amikor Steve, a pasi akivel randizgattam, megjelent egy gyémántgyűrűvel a munkahelyemen két héttel a megismerkedésünk után, annyira izgatott és romantikus hangulatba kerültem, hogy igent mondtam. Reménytelenül lelkes és hiszékeny voltam, úgy éreztem, ez az igaz szerelem.
Legalábbis én annak képzeltem. Nem vettem észre, hogy iszik és drogozik, hiszen azt mondta, ez már a múlt, csak mentem előre, terveztem a nagy napot: mindez hozzátartozott a Herceggel való házassági képzelgéshez. Beszereztem egy hosszú fehér uszályt, mindenféle flancos kiegészítővel, megkértem a nővéreimet és a 3 barátnőmet, hogy legyenek koszorúslányok. Hihetetlenül sok időt töltöttem el a részletek megtervezésével. A könyékig érő kesztyűktől a gyémánt karkötőig, azon ügyködtem, hogy tökéletes menyasszony legyek, akitől mindenki elájul, ahogy besétál a templomba, olyan gyönyörű s ragyogó jelenség. Lefoglalóztam a hidegtálakat, az ékszereket, a ruhát, a zenészt, a tortát, a meghívókat, mindent.
Próbáltam kordában tartani a költéseket, de azt vettem észre, hogy olyan pénzek is eltűnnek, amiket nem én költöttem el, és olyan tételek is levonásra kerülnek, amelyekről fogalmam sem volt. Ha megkérdeztem az egészről Steve-et, mindig megvolt a válasza: „Neked vettem valamit, Kicsim."
Néhány hónap múlva a nővérem elhívott ebédelni, és megpróbálta elmondani nekem, hogy óriási hibát követek el, ha hozzámegyek Steve-hez, hogy valami komoly gond van vele, és szakítanunk kellene. Ledöbbentem, emlékszem, enni se bírtam, egy falat sem ment le a torkomon. Egyszerűen hazamentem, és azt mondtam Steve-nek, ha még egyszer berúg, vége. Mindent megígért, fogadkozott, én hülye pedig hittem neki. Vettem egy fúvott üveg díszt, két madárka fészkelt rajta egy szív alatt, nagyon bájos volt és nagyon törékeny, éppen egy torta tetejére illett. Elképzeltem, ahogy majd vágjuk fel a tortát, és reméltem, hogy mindenki előtt Steve biztosan nem fogja összetörni, vagy hozzám vágni.
Pár héttel az esküvő előtt Steve eltűnt. Felszívódott 3 napra az új autómmal, és amikor előkerült, élénk volt, vidám és energiával teli, pontosan úgy viselkedett, mint aki kokaint tolt. Amikor megkérdeztem, merre volt, azt állította, hogy egy fickó után nyomozott, aki pénzzel tartozott neki. Steve volt a fickó, akinek az volt a feladata, hogy kihajtsa a pénzt egyes alakokból. Rémülten ültem és arra gondoltam, „Nem mehetek hozzá ehhez a pasihoz." Aztán meg arra, hogy, „Hat hét múlva esküvő. Hétfőn mennek ki a meghívók. A koszorúslányoknak már megvan a ruhájuk. Kész a gyűrűm. Hozzá kell mennem."
Nem tudtam elmondani a szüleimnek, hogy hibáztam. Nem tudtam elmondani a kollegáimnak, akik az utóbbi 14 hónapban elviselték az esküvői előkészületek minden feszültségét. Nem tudtam elmondani a nővéreimnek, és a barátaimnak, akik velem együtt izgatottan készülődtek. Nem akartam hozzámenni, de nem tudtam, hogyan hátrálhatnék ki – úgy éreztem, halmozom a rossz döntéseket. Nem tudtam, mitévő legyek.
A következő napon megint a testvéremmel ebédeltem, és megmondtam neki, hogy le akarom fújni az egészet. „Megmondom a családnak én" - ajánlotta rögtön. Tisztán látszott a megkönnyebbülés az arcán.
Azon a hétvégén kidobtam Steve-et és elmondtam neki, hogy lefújtam az esküvőt. Nem ment egyszerűen. Néhány nappal később arra ébredtem, hogy felettem áll, és be akar mászni mellém az ágyba. Ezután leszedtem a nevét az ajtóról és kicseréltem a zárakat. Újra megjelent hajnali 3-kor belőve és részegen, és az ajtót verte. Nem engedtem be. Ezután ellopta az autómat, majd később egy fegyverrel jelent meg, követelte, hogy adjam vissza a cuccait, ordított, hogy becsaptam az esküvővel és ok nélkül elhagytam. A szülei és a nővére is beszállt a vitába, hívogattak, írtak, mindennek elmondtak, megvádoltak, hogy kisajátítottam az esküvőt, a pénzt, a kocsit, Steve életét – próbálták jobb színbe feltűntetni a pasit.
Az elsietett, csipkével díszített ruhát elvittem egy bizományiba. A foglalót visszakaptam a catering cégtől és az utazási irodától. A testvéreim visszaküldték a ruhákat. Az ékszereket hordani kezdtem.
Végül elhatároztam, hogy tartok egy Nem házasodok bulit az esküvő helyett, a kitűzött napon. Rendeltem egy tortát esküvői harangokkal, áthúzva egy piros körrel és nyíllal. A cukrász nem akarta elhinni, hogy ezt kérem.
Napos idő volt, felhőtlen kék ég, gyönyörű nap egy fehér esküvőhöz. A közeli parkban grilleztünk, a családdal és a barátokkal. Frizbiztünk és mindenkinek megköszöntem, hogy eljött. Sokat nevettünk, olcsó pezsgőt ittunk és megünnepeltük, hogy nem mentem hozzá a rossz pasihoz.
