Hogyan vidíthatnál fel bennünket?

A házimunka nem a kapcsolat legunalmasabb része, hanem az egyik legpontosabb hazugságvizsgálója: megmutatja, ki mennyi láthatatlan munkát visz, ki érzi magát egyedül a közös otthonban, és miért tud egy szemétlevitelből párkapcsolati vihar lenni.

A budapesti randizás új kedvence nem feltétlenül a drága vacsora, hanem a közös élmény: egy séta, kiállítás, játék vagy spontán városi kaland sokkal gyorsabban megmutatja, van-e kémia két ember között.

Az ex Instagram-sztorijainak nézegetése ártatlan kíváncsiságnak tűnik, pedig sokszor épp ez tartja életben a szakítás utáni fájdalmat: minden új poszt, lájk és rejtélyes mosoly újraindíthatja a féltékenységet, a reményt és a túlgondolást.

Ha csak a műveiből indulnánk ki, William Shakespeare-ről könnyű lenne azt hinni, hogy egyszerre volt szerelmi tanácsadó, párkapcsolati szakértő, női lélekbúvár és a rossz randik koronázatlan királya. Kevés szerző írt annyit a szerelemről, a féltékenységről, a házasságról, a vágyakozásról, a csalódásról és a nők körüli férfizűrzavarról, mint ő. Az embernek néha az az érzése, hogy Shakespeare fél Angliát végighallgatta egy rosszul sikerült udvarlás után.

Van az a kényelmetlen, ismerős társasági reflex, amikor egy munkahelyi zaklatási ügy hallatán valaki félhangosan odaveti: „biztos félreértés volt”, vagy „egyes férfiak egyszerűen ilyenek”. Mintha a nők megalázása, szexista poénokkal való helyretolása vagy a határok szándékos feszegetése valamiféle ősi, elkerülhetetlen természeti jelenség lenne, mint az eső vagy a pollenszezon. Pedig nagyon nem mindegy, minek tartjuk a munkahelyi szexuális zaklatást. Ha rossz magyarázatot fogadunk el, rossz megoldásokat is keresünk. Egy friss tudományos összevetés szerint ugyanis két nagy elmélet kering arról, mi hajtja ezeket a viselkedéseket – és az egyik sokkal jobban megmagyarázza, mi történik valójában.