Nincs mit szépíteni, nemrég elmúltam 40 éves. A tények makacs dolgok, és ezek sokszor negatívnak tűnnek, de azt elvárni, hogy valaki adja lejjebb az igényeit képmutatás lenne. Kicsit ahhoz hasonlít, mikor nők randizgatnak olyan pasikkal, akikről tudják, hogy nem jönnek be nekik, aztán a lelkifuri tompítására megpróbálják a barátnőjükkel összehozni.....
Elismerem, ha valaki (férfi) még szeretne gyereket, tényleg nem a 40-es nők a legideálisabb választás, függetlenül attól, hogy van-e a nőnek gyereke vagy nincs. Érzésekről is írok, és rossz érzés 40 feletti nőként boszorkánynak lenni, akit kiátkozott a falu. Az én tapasztalataim szerint a 45 körüliek jöhetnek szóba, vagy a még idősebbek. Lehangoló, de tény egy 42 éves pasi vidáman válogathat(ez valós válogatás vagy illúzió?) a 30-asok között.
Ráadásul, akiknek már van gyermekük, vagy nem szeretnének, azok a srácok ugyanúgy leírják a 40-es nőket. Ennyire csak a kor számít? Ebben az esetben miért van nagyobb esélye egy 5 évvel fiatalabb lánynak, mint nekem? Nem tudom, de látom, tapasztalom, hogy drasztikusan csökkenek az esélyeim.
Véleményem szerint a 40-es korosztály ismerkedését nehezíti, hogy sok minden az újrakezdésről szól. Ha tanultál már valamit újból - akár nyelvet, akár valamelyik tárgyat ismételt vizsga miatt az egyetemen - ez ahhoz hasonló érzés, csak nagyban, mert itt az életed, adott esetben a "vagyonod" a tét.
Mert 40 év felett már nem évekig járogattok, felgyorsulnak az események, és hol húzod meg a határt, ha pl. az új barátoddal összeköltöztök 3 hónap után, majd újabb 3 hónap elteltével egy nagyobb összeget kér kölcsön (nagyobbat, mint 2 havi nettó fizetésed), mert mondjuk vállalkozást akar indítani. Hiszen ti már pár vagytok, neked ott a számládon a pénz... Adsz/nem adsz? Ki tudja, mennyi ideje gyűjtögeted, lehet az a jövő évi nyaralásodra, vagy bármilyen egyéb, más dologra félretett pénzed. Emlékeztek a Kaméleon című filmre? Hasonló eset történt egy barátnőmmel is, óvatos vagyok. Szerintem aki már jutott egyről a kettőre, és van veszíteni valója az tudja, miről beszélek.
ÉS akkor következzen ugyanennek a témának a lelki oldala: hány pasi (nem férfi) akarja kihasználni, hogy a 40-es nők igyekeznek párt találni? Legyünk őszinték, férfi oldalról ez maga a paradicsom. A vetélytársak nagy része otthon ül a számítógép előtt, a másik fele vagy bejön a nőknek vagy nem, de csini pofival és/vagy jó dumával tarolni lehet.
Miközben ezt írom, a kisördög is megjelent...
Mennyire bízhatok egy újonnan megismert emberben? Ő mennyire bízik bennem? Mostanában divatos azt emlegetni, hogy a randira az ember ne vigye magával a korábbi sérelmeit. Na erre még nem jöttem rá hogy kell, de úgy tűnik más sem nagyon, különben nem lenne néhány randi olyan, mintha aknamezőn sétálnék, amikor a másikkal beszélgetek.
Apropó, a sokat emlegetett másik, varázslatos hívószó az "izgalom" és az "érdekes". Kinek mit jelent az izgalom és az érdekes?
Miért akar sok mindenki a kettő közül legalább az egyiknek megfelelni? Miért elvárás, hogy a másik izgalmas legyen? Mi magunk nem vagyunk azok, a saját életünk nem érdekes?
És akkor az ellenkezője: a biztonság mikor vált az unalmas szinonimájává? Miért a kiszámíthatatlanra van kereslet? És ha valaki kiszámíthatatlanul viselkedik, miért várják el tőle, hogy megváltozzon? Megannyi kérdés. És ahonnan elindultam: ti tudjátok, hogy miért olyan nehéz 40 felett ismerkedni egy nőnek?!
