Valószínűleg mindannyian ismerjük azt a hangot. Azt, amelyik akkor szólal meg, amikor elismerést kapunk, és azt suttogja: „Ne örülj, csak véletlenül jött így össze.” Vagy: „Hamarosan rájönnek, hogy semmihez sem értesz.” Ez az imposztor szindróma. Egy láthatatlan belső troll, aki nem hiszi el, hogy megérdemled a sikert, és minden eredményedre csak legyint: „Majd lebuksz.”
Nem vagy egyedül – csak úgy érzed
A kutatások szerint az emberek 70%-a élete során legalább egyszer megtapasztalja az imposztor szindrómát. A leggyakrabban a teljesítményorientált környezetekben, például munkahelyeken vagy iskolákban jelentkezik – de simán bekúszhat a párkapcsolatokba is. Mert bizony az is elég rémisztő tud lenni, ha azt gondolod: „Túl jó hozzám. Előbb-utóbb rájön, hogy nem is vagyok olyan fantasztikus.”
A díjak a polcon, a kétely a fejedben
A paradoxon az egészben, hogy az imposztor érzést gyakran éppen azok élik át, akik tehetségesek és eredményesek. A problémát nem a teljesítmény hiánya, hanem az önértékelés torzulása okozza. Az agyad úgy dönt, hogy a sikert nem te érted el, hanem valami külső tényezőnek köszönhető – szerencse, jó időzítés, véletlen, vagy épp a másik türelme.
Miért hisszük el, hogy mindenki más tudja, mit csinál?
A social media világában ez különösen fájdalmas. Mindenki másnak kisimult a haja, tökéletes a prezentációja és csillog a LinkedIn-profilja. Egyedül te nézed reggelente a Google-t, hogy „mi az a stakeholder”, miközben már másfél éve szerepel a munkaköri leírásodban. De hidd el: mindenki más is guglizik. Csak nem posztolja ki.
Kapcsolati imposztor – amikor a szerelemben sem hiszel magadban
Nemcsak a karrierben, a magánéletben is megjelenhet az imposztor szindróma. Amikor azt érzed, hogy a másik fél „túl jó hozzád”, és te „csak szerencsés vagy”, az nem romantikus alázat, hanem önbizalomhiány. És idővel megeszi a kapcsolatot, mert akinek mindig bizonyítani kell, az nem tud igazán jelen lenni.
A kis imposztor hang elhallgattatható – néha csoportos terápiával, néha egy jó baráttal
Az imposztor szindróma ellen nem segít egy motivációs poszt a hűtőn, de sokat segít a normalizálás. Ha tudod, hogy mások is így éreznek – sőt, valószínűleg a főnököd is –, már nem vagy egyedül. Egy-egy beszélgetés, pszichológiai tanácsadás vagy szakmai mentorálás rengeteget segíthet. És néha az is elég, ha reggel a tükörbe nézve azt mondod: „Ez ma is elég lesz.”
Záró IKEA-hasonlat helyett: a használati utasítás nélküli önbizalom
Olyan ez, mint amikor kapsz egy szép bútort csavarokkal, de nem adtak hozzá leírást. Csak rakosgatod az elemeket, és közben reméled, hogy valami értelmes jön ki belőle. Aztán egyszer csak kiderül: működik. A te utadon, a te ritmusodban. Mert nem vagy imposztor – csak ember.
