Mi lenne, ha most hagynánk a panaszkodást és az önsajnálatot, és meglepő dolgot mondanék? Valaki, aki a párod, szerelmed, szeretőd lehetne, talán éppen az orrod előtt van. A probléma az, hogy valószínűleg észre sem veszed őt. Egyszerűen átnézel rajta. Tele vagyunk előítéletekkel, tévhitekkel, rossz szokásokkal, amelyek mind-mind megakadályozzák, hogy nyissunk a lehetőségek felé. Ha úgy érzed, hogy hosszú ideje nem találod a párodat, akkor itt az ideje egy kis munkát fektetni a dologba és megszabadulni az akadályozó tényezőktől!
Előítéletek és önbecsülés
Lehet, hogy nem hiszed, de szinte folyamatosan a saját „szűrődön" keresztül, előítéletekkel terhelve nézed a világot. Úgy döntesz mindenben, úgy választasz, egyáltalán mindent úgy teszel, hogy a hiedelmeidnek megfeleljen. Igazából mindnyájan ezt tesszük időnként.
A két legfontosabb előítélet, amelyet az emberek használnak, hogy megvédjék az önbecsülésüket:
1. Önmagad hátráltatása
Ezt a játszmát "űzők" mielőtt nekikezdenének egy feladatnak, gyakran már előre elnézést kérnek, és kifejtik, hogy a megoldás miért nehéz vagy lehetetlen. Sokkal ijesztőbbnek és félelmetesebbnek mutatják a feladatot, mint amilyen valójában. Tulajdonképpen jó előre felépítenek egy rémképet. Amennyiben nem sikerül véghezvinniük, ezek az elő-rémképek rögtön fel is mentik őket, bizonyítva hogy nem velük volt a gond, hanem a probléma volt megoldhatatlan. Ilyen módon a gyengébb teljesítmény is felmentést kap. Nem azt fogjuk érezni, hogy az egész a mi hibánk, és mi nem tettük oda magunkat, így megmenekül az önbecsülés. Csak a probléma marad megoldatlan. Gondoljunk csak egy vizsgázóra, aki nem alszik egy vizsga előtt egész éjjel. Ha másnap gyengén szerepel, mire fogja, a tudás hiányára? Nem, a kialvatlanságra, és így máris győztesen került ki a dologból, hiszen tudott ő volna jobbat is, ha eleget alszik, nem igaz?
2. Előre ítélkezés
Jellemző magatartás az előre ítélkezés is, amely általában ok nélkül negatív és durva. Felemelő, önbizalom-erősítő érzés tud lenni, ha a többiekre valamiféle trónról tekintünk le, mintha ők nálunk rosszabbak és kevesebbek lennének. Különösen igaz ez, ha emberek egész csoportját nézzük le, mintha alárendeltek vagy nem elég jók lennének. Egyszerű példája ennek az a tanuló, aki más, szegényebb/gyengébb/hátrányosabb helyzetű gyerekeken szórakozik. Ő maga persze különlegesnek, erősnek, jobbnak érezheti magát ettől. Ráadásul az önérzete védve van a szegény gyerekek kritikájától, ellenőrzésétől. Hiszen „azok" annyira értéktelenek, hogy a véleményük semmit sem ér.
Előítéletek és a szerelem megtalálása
Na jó, de mi köze ennek ahhoz, hogy megtalálom-e a szerelmemet? Sok!
Vegyük például a "saját magad hátráltatását". Sokan csinálják ezt: előre megmagyarázzák, hogy azért nem mennek ismerkedni, azért nem randiznak, mert idegenekkel találkozni félelmetes, ijesztő dolog. Különféle forgatókönyveket építenek fel a fejükben, rengeteg sztorijuk és elképzelésük van arról, hogy milyen megközelíthetetlenek, bunkók, barátságtalanok mások. Kifogásokat keresnek, és ezeket mások megítélésében találják meg.
Kapóra jön nekik, hogy másokat okolhatnak azért, hogy ők meg sem mozdulnak. Ezzel felmentik magukat az aktivitás alól, azonnal magyarázatot adnak arra, hogy ők miért ilyen passzívak. Hiszen ők annyira, de annyira szeretnének ismerkedni és randizni ... csak nem „azokkal". Hanem „normálisakkal", akik viszont nem léteznek. Mindeközben nem veszik észre, hogy az egész világot betették már az „azok" skatulyába, így senki sem jó nekik.
Ugyanígy, vannak, akik a „nem elég jó" címkét akasztják rá mindenkire. Nem elég jó a másik, ha nincs 3 diplomája, ha nem vegetáriánus, ha van már gyereke, ha nem elég magas, stb. Az ilyen emberek azonnal döntést tudnak hozni, egyetlen pillanat alatt látják, hogy a másik miért nem elég jó, így máris kiesik a potenciális randipartnerek közül. Emiatt persze esélyt sem kapnak a többiek a mélyebb megismerésre. Emberünk viszont mindent az ellenőrzése alatt tud tartani, ő irányít, és nem kell kompromisszumokba belemennie. A gond csak az, hogy senki sem tudja átugrani a lécet. Hogyan is tudnák? Hiszen az a lényeg, hogy az önérzet és az irányítószerep megmaradjon emberünk kezében, ezért aztán mindenkiben lesz valami hiba, kivétel nélkül.
Hogyan találjunk szerelmet
Ha még nem lenne világos, vegyük újra. Nem pusztán szerencse kérdése, hogy valaki megtalálja-e a szerelmet, az is kell hozzá, hogy előtte megszabaduljon az előítéleteitől, és nyitottan (de tényleg nyitottan!) álljon a keresgéléshez.
1. Ha mindenkit ijesztőnek vagy félelmetesnek találsz...
akkor ideje elgondolkoznod azon, hogy miért akarod bebizonyítani, hogy hátrányból indulsz. Találj valamit, ami erősíti az önbizalmadat, amiben jó vagy, és így nem lesz szükséged erre a viselkedésre! Tanuld meg, hogyan lehetsz kíváncsi. Tanuld meg, hogyan tudod az elutasításokat nem magadra venni, nem személyes sérelemként megélni. De ne keresed tovább a kifogásokat!
2. Ha azzal van gondod, hogy senkit sem találsz „elég jónak"...
akkor vizsgáld meg az előítéleteidet. Mindenkit leírsz, anélkül hogy esélyt adnál neki? Egészen banális okok miatt kiejted őket a „választékból"? Neked is az a feladatod, hogy találj valamit, amiben jó vagy, amiben irányíthatsz, amiben örömödet leled, megalkuvások nélkül. Tanuld meg, hogyan láthatod meg magadban és másokban is az értékeket! Tisztázd, hogy kire vágysz: készíts egy világos, áttekinthető és reális listát az elvárásaidról! Ismerd fel, hogy neked is nyújtanod kell cserébe dolgokat!
Néha az ember belekerül abba a szokásba, hogy másokat ijesztőnek vagy „nem elég jónak" ítél meg, pusztán azért, hogyhogy megvédje az önbecsülését randizás közben. Azonban ha ezeket a hibákat újra és újra elköveted, akkor nem látod meg azt, hogy mások valójában milyenek. Adjál esélyt ...lehet, hogy a szerelem az orrod előtt van, csak nem veszed észre!
