Először is, Kedves Anya: tudom, hogy nehéz elfogadni, hogy még mindig egyedülálló vagyok, abban a korban, amikor te már rég a házasság felé eveztél, de ahogy a dolgok mennek, elképzelhető, hogy hosszútávon is az maradok.
Sajnálattal kell közölnöm, hogy randizás már nem olyan ám, mint régen. Sőt, már pasik sem olyanok, mint régen! Az sms-ben szakítás megszokott dolog, és az is, hogy előbb van a szex, mint a vacsora, ha egyáltalán van vacsora.
Tudom, mit gondolsz, hogy utálom és semmibe veszem a férfiakat, túl nyers vagyok, túl makacs, túl feminista. Úgy képzeled, hogy hegyekben állnak a megfelelő férfiak, és én vagyok az, aki elüldözi őket a csípős megjegyzéseivel, vad előítéleteivel. Szerinted én nem a megfelelő helyen keresgélek - és erre nap mint nap figyelmeztetsz.
Biztos vagyok benne, hogy léteznek normális férfiak - tudom, hogy léteznek. Ők azok, akik nősek, vagy komoly barátnőjük van, vagy akik cölibátusban élnek szerzetesként Thaiföldön – hidd el nekem, alaposan körbenéztem.
Persze az is lehet, hogy nem a férfiakkal van baj, hanem a párkeresési szokásokkal, amiket mi magunk teremtettünk (vagy nevezzük inkább felszedési szokásoknak...). Fogjuk rá a Tinderre, a Facebookra, meg az Instagramra, vagy a tisztelet teljes hiányára, ami már a randizás területét is jellemzi. Fejreállt a világ, túl a 30-on, 40-en is még randizni járunk...
A pasik is pontosan tudják: ha nem kapják meg tőled, amit akarnak, megkapják mástól - próbálj csak meg őszinte és méltóságteljes lenni 2015-ben- újabb magányos tévézős este a jutalmad!
A te idődben nem volt ekkora a "verseny". A fiúk nem tudtak megnézni a neten, és nem látták, hogy a barátnőd jobb csaj nálad. Te sem deríthetted ki már a személyes találka előtt, hogy a srác egy köcsög, csak néhány randi után jöttél rá. Ő sem dönthette el, hogy a bikinis fotód jobb, mint a valóság, és nem hívhatott fel egy újabb csajt már a randitok közben (!), a mobilján.
A te idődben 11-re már otthon voltál, ma semmi sem történik 11 előtt. Kénytelenek vagyunk este 10 után randizni, és a férfiak pontosan tudják, hogy ez mit jelent.
A te idődben nem voltak mobilok sem. Ezek aztán végképp megváltoztattak mindent. Gondolj csak bele: a vezetékesen nem tudták lemondani a randit 5 perccel a találkozó előtt, hiszen már úton voltak! Most elég egy sms-t dobni két perccel a randi megbeszélt időpontja után (!), és nincs több gond.
A te idődben nem volt ennyi íratlan szabály. Nem is tudod, miről beszélek, amíg nem próbálsz társat keresni a közösségi médiában. Fogalmad sincs, milyen, amikor like-okkal, kommentekkel és státuszmódosításokkal lavírozol a kapcsolatok szövevényes rendszerében, nem pedig egyszerű telefonhívással fejezed ki az akaratodat.
Az az igazság, nem szolgáltatok jó példával ti sem. Tudom, hogy ez övön aluli ütés, de nem sikerült bebizonyítanotok, hogy a házasság intézménye működik. Elvált szülők gyerekeként nőttünk fel oly sokan. És ha már a gyerekkornál tartunk: úgy nőttünk fel, hogy azt hisszük, megérdemeljük a legjobbat (kinek a hibája ez?), ezért nekünk semmi sem lehet elég jó. Folyton valami jobbat keresünk - mi vagyunk a „felsőbbrendű" generáció.
Mi nem valakire várunk, hanem az egyetlenre.
A házasság az utolsó dolog a listánkon. Gondolnunk kell a karrierünkre, a barátainkra, és arra a csodálatos életre, amit elképzeltünk magunknak. Könnyen lehet, hogy ezt persze egyedül fogjuk végigélni...
