Élvezem az életet. Egyáltalán nem esek kétségbe attól, hogy elmúltam 40, sőt, kifejezetten hangsúlyozom, mert jól esik, ahogy hitetlenkednek a korom hallatán. Pedig csak annyi a titok, hogy azt látják kívül, ahogy érzem magam belül.
Nézzük, mitől érzem magam jobban a bőrömben most, mint amikor feleennyi idős voltam!
1. A kor csak egy adat
Észrevetted már, hogy vannak emberek, akiknek jól áll a kor? Szebbek, vonzóbbak lesznek minden egyes gyertya elfújása után. Megtalálják magukat, lenyugszanak, kiteljesednek és ettől ragyognak. Ráéreznek a stílusukra, harmóniát sugároznak.
2. A napi apró örömöket nem tagadom meg magamtól
Képes vagyok fél órával előbb kelni egy nyugodt kávézásért, vagy hétköznap felbontani egy üveg vörösbort a vacsorához, ha ahhoz van kedvem. Miért várnék állandóan valamire, egy jobbnak tűnő pillanatra, ami nem is biztos, hogy valaha is elérkezik?
3. Megtanultam az én szót
Friss házasként persze én is mindig mi-ben gondolkodtam, és igyekeztem mindig mindent alárendelni a közös programoknak. Később a gyerekeket helyeztem előtérbe, és bármiről lemondtam az ő kedvükért. Természetesen mind a férjem, mind a gyerekeim most is a legfontosabbak számomra, azonban már nem akarok állandóan csak a lista végén kullogni, mindig én lenni az a személy, aki majd akkor csinálhat programot, ha senki másnak nincs aznap dolga. Ma már lelkiismeretfurdalás nélkül elmegyek futni, ha épp vacsoraidő van, a férjem is elboldogul, és ha a férjemnek van céges vacsorája, de én már korábban lebeszéltem egy programot, akkor gond nélkül kérek segítséget arra az estére.
4. Zene nélkül nincs élet
Semmi sem tud úgy felvidítani, mint egy jó szám. Imádok táncolni, és bármikor feltekerem a hangerőt, ha olyan kedvem van. Előfordul, hogy a munka közben is keresek egy jó kis muzsikát a laptopomon, vagy elindítom a kedvenc előadóm playlistjét, amíg felteszem az ebédet. Ciki vagy sem, de ég 40 felett is eljárok táncolni a barátnőimmel néha, és úgy el tudom engedni magam a táncparketten, ahogy soha korábban, a huszonévesek elbújhatnak mellettem.
5. Tudom, hogy Róma sem egy nap alatt épült
Igen, megtanultam mi az a türelem, még ha nem is ment könnyen. Tudom, hogy vannak dolgok, amikre érdemes várni, és nem esem kétségbe, ha valami nem azonnal most és itt valósul meg. Szeretek tervezgetni, és nem tör le, ha egy vágyott utazásra vagy tárgyra nem tudok sort keríteni mostanában, legalább lesz mit várnom még egy ideig. A gyorsan megszerezhető dolgokért korábban amúgy is túl nagy árat fizettem, volt, hogy rájöttem, megérte volna még várni egy kicsit. Talán az is hozzájárult ehhez, hogy saját magam főnöke lettem, vállalkozó, így másképp szemlélem a nehézségeket.
6. A spontán dolgok néha a legjobbak!
Régebben szerettem mindent megtervezni, mert nem bírtam, ha a kontroll kikerült a kezemből. Aztán persze az élet megtanított rá, hogy nem kell mindig mindent véresen komolyan venni, és néha a legjobb dolgok a hirtelen ötletekből születnek. Ma már a hétvégét is úgy tervezem, hogy több ötletem van, aztán hagyom, hogy az események sodorjanak. Azok, akik képtelenek a változásra, és mereven ragaszkodnak az elképzeléseikhez, szokásaikhoz, örökké elégedetlenek lesznek.
7. Elfogadom a koromat
Nem várom el, hogy úgy nézzek ki, mint 20 évvel ezelőtt, és nem esem kétségbe attól, hogy apró ráncok vannak a szemem körül. Nem passzírozom be magam hastrikókba, bár vékony vagyok, de úgy érzem, nevetségesen állna már rajtam. Ugyanakkor újabban szívesen veszek zakókat, blúzokat – régebben túl elegánsnak találtam őket, most viszont farmerrel viselem és nagyon sok bókot kapok. Tisztában vagyok azzal, hogy ebben a korban már jobban oda kell figyelnem az alakomra, pedig sosem voltam hízékony, ezért tavaly futni kezdtem. Amatőr vagyok, de nagyon megszerettem, és azt a 40-50 percet a napomba is bele tudom illeszteni!
8. Nevetni kell, ennyi az egész!
Imádok nevetni, és észrevettem, hogy a pozitív és humoros emberek társaságában sokkal jobban érzem magam. Lehet, hogy kegyetlenség, de több próbálkozás után végleg kiiktattam az életemből azokat az embereket, akik állandóan csak panaszkodnak, és mindenben csak a negatívumot látják, örökösen az áldozat szerepében tetszelegnek. Egy barátnőm, aki idősebb nálam, mondta egyszer, hogy 40 felett a minőség számít, nem a mennyiség, és most már tudom, milyen igaza volt!
9. Adni jó!
Ebben a korban már nem kell sokat magyarázni, hogy adni jobb, mint kapni. Már van időm az önkéntes és karitatív munkára, bőven akad hely, ahol elkel a segítség. Ha időm engedi, besegítek néhány olyan dologba, ami fontos számomra, és azt tervezem, hogy ha még nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor önkéntesként vállalok majd komolyabb feladatokat is.
