A sztereotípia szerint a férfiakat csak az evés, az ivás és a szex érdekli, a valóságban azonban nem ilyen egyszerűek. Persze ezek is fontosak számukra, ahogyan a nőknek is, de azt állítani, hogy csak ezekre van szükségük a boldogsághoz, nagyon sarkított álláspont.
A legtöbb férfi belül igenis cukorborsó, legalábbis addig a pontig, amíg valaki össze nem töri a szívüket, amit vagy sikerül kiheverniük, vagy megváltoznak örökre. Miért akarnának jók lenni, ha úgy érzik, nem becsülik meg őket és a rosszfiúk érvényesülnek?
Nekik is szükségük van érzelmi biztonságra, támogatásra!
Sokszor már kisfiúként megkapják, hogy ne sírjanak, ne érzelgősködjenek, pedig nekik is vannak problémáik. Amíg a nőknél megszokott, hogy lelkiznek egymással, a barátnők egymás között fesztelenül kisírhatják a bánatukat, addig a férfiak ritkán sírnak egymás vállán, ugye? Pedig őket is tudják nyomasztani félelmek, kudarcok, bizonytalanságok. Ezen könnyen tud segíteni egy megértő nő, aki meghallgatja, megérti és megtartja a hallottakat. Nem ítélkezik, nem csinál viccet a problémából, hanem csak végigsimít a vállán és azt mondja "minden rendben lesz!".
Nekik is szükségük van elismerésre és bókokra!
A pozitív visszacsatolás számukra is jólesik! Ne féljünk megdicsérni őket, ha valamit jól csinálnak, legyen az bármilyen apróság! Megköszönni a kis dolgokat, és elismerni az erőfeszítéseiket nagyon fontos! De ugyanúgy jólesik nekik, ha megjegyezzük - mert valóban úgy is gondoljuk-, mennyire jól áll nekik az a felső, amit épp viselnek. Egy ilyen bók után lehet, hogy gyakrabban is fogjuk látni rajtuk.
Fogadjuk el, hogy nem feltétlenül értenek a célozgatásból!
A férfi, aki szeret, mindent megtesz azért, hogy boldoggá tegye a szíve hölgyét. Akkor is igaz, ha látszólag nem úgy tűnik, mert nem csinálja jól! Nem azért, mert nem akarja, hanem mert nem gondolatolvasó! Sok nő hisz abban, hogy "már tudnia kéne", és csalódott lesz, mert a teremtés koronája bizony nem tudja. A férfiaknak nem olyan erősek a szenzoraik a non-verbális jeleket illetően, ahogyan a célozgatásból sem biztos, hogy azt szűrik le, amit szeretnénk, mert másképp gondolkodnak. Könnyítsük meg az életünket azzal, hogy egyértelműbben fogalmazzuk meg a vágyainkat.
Az, hogy "közeledik a Valentin-nap!" csak egy tényközlés. Abban nincs benne, hogy lényegében mit szeretnénk. Az már viszont, hogy "szívesen tölteném a szerelmesek ünnepét veled valahol távolabb az otthonunktól" vagy "imádom a növényeket, mindig is szerettem volna egy kék orchideát", már egyértelmű számára, hogy utazni szeretnénk vagy virágot vegyen. Ha tudja, mit kell tennie, valószínűleg meg is teszi, ha módja van rá, a nő pedig megkapja, amire vágyik.
Nem tudnak mit kezdeni azzal, ha azt mondjuk semmi baj, miközben forrongunk a dühtől!
El kell mondani őszintén és kulturáltan, hogy mi a baj! Beszélni arról, ha megbántott, ha valami rosszulesett! Lehet, hogy fogalma sincs arról, hogy mi történt, mert nem úgy gondolta, értette, ahogyan mi, vagy elfelejtett valamit.
Ha ezeket a dolgokat sikerül elfogadnunk, könnyebbé tehetjük az életüket és persze a sajátunkat is!
