Az első 8 másodperc döntő fontosságú. Az első pillantás, amikor még a belső hang súg. Ösztön vagy megérzés, nevezhetjük sokféleképpen, de akkor dől el, hogy valaki szimpatikus-e számunkra vagy sem.
Ezt viszont sajnos sok esetben figyelmen kívül hagyjuk, pedig nem szabadna, mert az első megérzésünk általában az igazi. Később már becsatlakozik a logika, az érvek, és megmagyarázzuk, miért is lett szimpatikus az, aki elsőre nem volt az, vagy miért húzódunk el attól, aki elsőre az volt.
Az ismerkedés során sokszor látjuk bele a vágyainkat a másik emberbe, vagy ő próbálja elérni, hogy jobb színben tűnjön fel. Azt mondja, amit hallani szeretnénk, akkor is, ha az nem feltétlen igaz. Ismerős?
Ha mindenki őszinte lenne másokhoz, vagy leginkább önmagához, elkerülhetnénk a kellemetlen csalódásokat. Ha láttam volna már ezt az elején... - gondolod magadban. De igazából láttad is, csak nem akartál hinni magadnak. Jó remélni, hogy elsőre tévedtünk, csak a rossz csillagzat vagy a körülmények miatt nem találtunk valakit első pillanatban rokonszenvesnek, de majd ez megváltozik. Nagy valószínűséggel nem fog.
Ez nem a külsőségeket jelenti, nem az előítéleteket, nem azt, hogy valakit első pillantásra megbélyegzel, mert a külseje miatt mást feltételezel róla, hanem az érzést. A kisugárzását, a szemeit, a mosolyát figyelve hagyni, hogy megszülessen a döntés.
Ha megtanulsz hinni magadban, a megérzéseidben, abban a belső kis hangban, aki sokat segít, ha nem nyomod el, akkor a kapcsolatok útvesztőjében is könnyebben eligazodsz. Mert bizony mindenki az, aminek elsőre látszik, és ha eléggé figyelsz, megláthatod.
