Miért szerelmes valaki egy programba?
A kutatók három fő okot találtak. Az egyik a fantázia: a chatbot olyan, mint egy digitális játszótér, ahol kipróbálhatod, milyen egy tökéletesen megértő társ. A másik az antropomorfizálás, vagyis hogy emberi tulajdonságokat ruházunk a mesterséges intelligenciára – mintha tényleg „ő” válaszolna. A harmadik pedig a bizonytalan kötődés, amikor valaki számára az emberi kapcsolatok túl stresszesek vagy bonyolultak, így egy „biztonságosabb” digitális partner mellett talál megnyugvást.
Jobb, mint az igazi? Vagy csak könnyebb?
A chatbot előnye, hogy mindig ráér, mindig figyel, és sosem csapja le a telefont. Ez első hallásra vonzó, de hosszú távon kérdéses, mennyire segíti a valódi kapcsolódást. Hiszen a szerelem egyik szépsége épp a másik kiszámíthatatlansága, amit egy algoritmus sosem tud tökéletesen visszaadni.
Segítség vagy veszély?
A pszichológusok szerint a chatbot-romantika lehet átmeneti segítség magányos vagy szorongó embereknek. Ha valaki így gyakorolja a kommunikációt, később magabiztosabban fordulhat valódi partnerek felé. De ha valaki teljesen ebben ragad, az izolációhoz és valós kapcsolatok hiányához vezethet.
Filozófiai csavar: kivel beszélünk valójában?
Ha a chatbot válaszait emberszerűnek érezzük, vajon a géppel beszélgetünk, vagy csak önmagunk tükörképével? Ez a helyzet olyan, mint egy digitális tükör: visszaadja a vágyainkat, reményeinket, félelmeinket. A kérdés csak az, hogy elég-e, ha a tükörben látjuk a szeretetet – vagy szükség van arra is, hogy valaki a valóságban átöleljen.
Merünk-e igazán szerelembe esni a szilíciummal?
- A chatbot-kapcsolatok megmutatják, mennyire vágyunk megértésre és figyelemre.
- Lehetnek átmeneti mankók, de nem pótolják a valódi emberi kapcsolatokat.
- Érdemes elgondolkodni: a technológia segít közelebb kerülni másokhoz, vagy inkább elzár tőlük?
Tudományos forrás: Anne M. Cox, Daniel C. Feldman et al. (2024): Romantic Relationships With Chatbots: Motivations and Psychological Correlates. Megjelent a Computers in Human Behavior folyóiratban. DOI: 10.1016/j.chb.2024.107625
