"Jó ez így nekem... vagyis neki... vagyis...?"
A legnagyobb buktató a laza kapcsolatokban sokszor az, hogy az érintettek közül csak az egyik érti ugyanazt a "lazaság" alatt. Az egyik fél flörtöl, randizik, élvezi a kötetlenséget, miközben a másik napról napra várja, hogy majd eljön a komoly fordulat. A dolog ott kezd fájni, amikor a "nem-komoly" kapcsolat egyoldalú reménykedésbe fordul – vagy éppen megalázó visszautasításba.
Kinek szabad, kinek szorongás
A pszichológusok szerint nem a nyitott kapcsolat az igazi kihívás, hanem az átláthatatlanság. Amikor a szabadság örve alatt valójában semmi sincs tisztázva, és csak utalgatások, összemosott elvárások és számonkérhetetlen gesztusok maradnak. Ez a bizonytalanság megterheli az önbizalmat, szorongáshoz, rágódáshoz vezethet, főleg, ha az egyik fél már előrehaladott érzelmeket táplál.
Amikor a szív nem kér előfizetési feltételeket
Hiába fogadjuk meg, hogy "nem lesznek elvárásaim" vagy "nincs jogom féltékenynek lenni", az érzelmi valóság gyakran nem ilyen engedelmes. A szerelem, a kötődés, a ragaszkodás nem köt szerződéshez. És amikor ez a valóság szembemegy azzal, amit elvileg "megbeszéltetek", jön az igazi kognitív disszonancia.
Mi segíthet? Kommunikáció, önismeret és õszinteség
A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a nyitott vagy laza kapcsolatok kulcsa a folyamatos, tiszta kommunikáció. Nemcsak az elején, hanem közben is. Az érzelmek ugyanis nem statikusak. Ami tegnap még megfelelt, ma már lehet, hogy fáj. Az önismeret segít felismerni, ha már nem "csak lazán" szeretnénk valakit, hanem igazán.
A szabadság nem azt jelenti, hogy nincs jelentősége annak, amit adunk
Lehet szabadnak lenni és mégis tisztelettel fordulni a másik felé. A laza kapcsolat nem kell, hogy cinikus legyen. De ehhez az kell, hogy ne csak a kötöttséget, hanem az őszinteséget is levetkőzzük. Mert ahogy a szív nem ismer józan határokat, úgy a felelősség sem ismer mentséget: ha valaki fontos neked, ne hagyd bizonytalanságban.
