Nevetésre fel – de mit is jelent ez pontosan?
Sokan keresnek olyan társat, akivel „együtt tudnak nevetni”, de ez sokkal összetettebb, mint közös poénokon vihogni. A humor mögött értékrend, gondolkodásmód, kulturális háttér és persze egy jó adag személyiség húzódik meg. Ha valaki nem nevet a poénjainkon, az néha mélyebb különbségekre utalhat, de nem feltétlenül végzetes.
Te Monty Python, ő Meg Ryan – a humor különös házassága
A pszichológusok szerint létezik legalább öt alapvető humorstílus:
- Affiliatív: kapcsolatteremtő, jópofa
- Önérvényesítő: ironikus, szarkasztikus
- Önleértékelő: „én vagyok a lúzer” típusú viccek
- Agresszív: másokat nevetségessé tevő humor
- Abszurd/szürreális: „Monty Python” típus
Ha te önironikus vagy, a partnered pedig komolyan veszi a saját státuszát, akkor simán lehet, hogy feszültség alakul ki egy ártatlan tréfa után is.
Amikor a csend hangosabb, mint a nevetés
A humor nemcsak szórakoztatás – hanem egyfajta érzelmi próbálkozás. Ha nem nevetnek a poénunkon, gyakran nem a vicc fáj, hanem a visszautasítás érzése. Mintha azt mondanák: „nem értelek” vagy „nem kapcsolódom hozzád”.
Van remény, ha most nem röhög
Fontos különbséget tenni a humorstílus különbözősége és az érzelmi távolság között. Ha valaki soha nem érti a másikat, az hosszú távon valóban inkompatibilitást jelezhet. De ha van játékosság, kíváncsiság és hajlandóság megismerni a másik világát, akkor lehet, hogy csak arról van szó: idő kell, mire összehangolódtok.
Kuncogás helyett szolid mosoly? Még mindig jobb, mint semmi
A legjobb kapcsolatokban is előfordul, hogy egyikük humora néha „lepattan” a másikról. De ez még nem jelent kudarcot. Sőt, néha ebből születnek a legédesebb belső poénok: „Ezt csak te szereted, de már megszoktam.”
A lényeg: ha nem nevet, attól még szerethet. És ha szereted, talán idővel még a te legszárazabb szóvicceiden is kuncogni fog – vagy legalábbis úgy tesz. És néha ez is elég.
