A konyhapult most már egy „botanikai labor”
A konyhapult egykor az ételek elkészítésére szolgált – manapság már inkább növény-újraélesztő központ. Van ott minden: agyaggolyó, speciális műtrágya, növénypermet és egy rejtélyes zöld folyadék, amitől minden levélnek ragyognia kellene (vagy így mondja ő). Az egyetlen dolog, amit biztosan nem találok meg ott, az a hely a vágódeszkámnak.
Miért kell mindegyiknek nevet adni?
Már ott tartunk, hogy minden növénynek neve van. „Jó reggelt, Bella!” – köszönti a párom a páfrányt, miközben én a kávéfőzőhöz próbálok hozzáférni, amit valahogy teljesen körbenőttek a növények. Van itt Bella, Géza (igen, egy növény neve Géza...), és egy különleges Monstera, amely a „Monci” becenevet viseli. Nem tudom, te hogy vagy vele, de egy picit féltékeny vagyok Moncira, akit jobban babusgatnak, mint engem.
A nappali átalakulása „trópusi oázissá”
A nappalink egykor egy kényelmes hely volt, ahol pihenhettünk a nap végén. Mostanában viszont úgy érzem, mintha egy dzsungelben próbálnék átvágni magam a kanapéig. A pálmák lombjai között, a fenyőmagra emlékeztető valami mellett próbálom megtalálni a távirányítót, ami valahol egy begónia mögött rejtőzhet. Néha elgondolkodom, hogy vajon a fűnyíró segítene-e rajtam, hogy újra lássam a tévét.
Az elkerülhetetlen „növénymentő akciók”
Az egyik legmeglepőbb dolog, hogy mennyi érzelmet lehet fektetni egy növény túlélésébe. „Segíts, gyorsan, Géza lekonyult!” – hallom, és ilyenkor indul a mentőakció. Pár másodperc múlva már egy mérőpohárral állok ott, próbálva kideríteni, hogy túlöntözés vagy kiszáradás a probléma. És hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mi a különbség. Mindig ugyanaz a rutin: „Túl sok vizet kapott? Vagy túl keveset? De hát tegnap is locsoltuk!” Még a saját hidratálásommal is gondjaim vannak, nemhogy Gézáéval!
Mi jöhet még? Egy fűkasza a hálószobában?
A legutóbbi „új lakó” egy banánfa volt. Igen, egy igazi banánfa, ami most éppen a hálószobánk sarkában terpeszkedik. Amikor megkérdeztem, miért van szükségünk egy banánfára, a válasz az volt, hogy „csak képzeld el, milyen hangulatos lesz!”. Az egyetlen, amit elképzelek, az az, hogy éjjel-nappal kerülgetem, és azon gondolkodom, hogy vajon mikor nőnek majd banánok – ha egyáltalán.
Hogyan élj túl egy „növénymániás” kapcsolatot?
Ha a párod is növényfüggő, és lassan a saját lakásodból is növénytartó üvegház lesz, van néhány tippem:
- Hozz haza egy műnövényt: semmi gondoskodást nem igényel, és talán a párod is belátja, hogy néha az egyszerűbb megoldás is szép lehet.
- Próbálj meg segíteni: ha néha részt veszel a növények gondozásában, talán kevésbé fogod érezni, hogy kiszorítanak a lakásból. És ki tudja, talán még el is kezded élvezni.
- Alkoss „növénymentes zónát”: hozz létre a lakásban egy helyet, ahol garantáltan nem lesz egyetlen cserép sem. Ez lehet a „menedékhelyed”, ha már túl sok a dzsungel.
Az élet egy növénymániás mellett sosem unalmas, és bár néha úgy érzem, hogy a lakásunk inkább egy botanikus kertre hasonlít, mintsem otthonra, valahogy mégis elviselhető. Hiszen végül is, a növények boldoggá teszik a páromat, és ha ő boldog, talán egyszer én is találok egy helyet a kanapén, ahonnan láthatom a tévét. Legalábbis remélem.
