Amikor „Józsi örökké” mégsem örök
Tegyük fel, hogy a szíved fölött ott virított a felirat: „Józsi örökké”. Aztán Józsi mégsem bizonyult olyan „forever”-nek, mint a tinta. Sebaj: jön a lézer. A lézeres eltávolítás nem varázslat, hanem fizika: a nagy energiájú fényimpulzusok felhevítenek és szétrobbantanak minden apró pigmentrészecskét. Nem vicc: a tinta akár 300 °C-ra is felugrik, mielőtt mikro-méretű porrá esik szét.
A tested ekkor beindítja a nagytakarítást
A szétrobbant tintadarabkák nem maradnak örökre a bőrben – a szervezeted úgy működik, mint egy profi takarítóbrigád:
- először odaküldi a fehérvérsejteket, akik „bekebelezik” a tintát,
- ezek a sejteket elszállítják a nyirokrendszerbe,
- onnan a festék-maradékok a májba és a vesébe kerülnek, ahol lebontódnak.
És mi történik ezután? Hát persze: kipisiled őket. Igen, Józsi és a hozzá tartozó felirat szépen lassan távozik a mosdón keresztül a világból. Kisebb részecskék a bőr gyógyulása során a felszínre is kerülhetnek, de a java a tested belső szállítószalagján halad végig.
Miért tart hónapokig vagy akár évekig az eltávolítás?
Egyszerű: a tested nem futószalagos üzem. A tintát hordozó fehérvérsejtek picik és lassúak, ráadásul a tinta mélyen a bőrben ül. Az eltávolítás így több kezelésből áll, és mindegyik után idő kell, hogy a „takarítóbrigád” elvégezze a munkáját. Minél sötétebb és minél régebbi a festék, annál több körre van szükség, mert a pigmentek jobban tapadnak és nehezebben robbannak szét.
A tudományos csavar: a lézer nem tünteti el a tintát – csak mozgathatóvá teszi
A lézer tehát nem „kitörli” a tetoválást, hanem feldarabolja a tintát olyan kicsire, hogy a tested képes legyen eltakarítani.
A végszó? Nos, ha legközelebb valaki megkérdezi, „Hová tűnt a régi tetkód?”, akkor bátran mondhatod:
– Józsi most már egy szebb helyen van… a csatornarendszerben.
És ez nem vicc – hanem biológia.
