Szinte minden ember életében elérkezik egy pillanat, amikor úgy érzi, hogy csapot-papot hátrahagyva kilép egy időre az életéből. A dán Kjartan Bergqvist és az amerikai Loni Philbrick-Linzmeyer ugyanabban a pillanatban érkezett el erre a pontra, ezért külön-külön fogták a hátizsákjukat és Spanyolországba utaztak, hogy végigjárják a Caminot.
A saját életükben akkor mindketten azt érezték, hogy ezt az utat most egyedül kell megtenniük. A 24 éves fiú orvostanhallgató volt, bemagolandó könyvek tucatjával, a 29 éves lány pedig tanárként válaszút előtt állt egy nehéz szakítást követően.
A két fiatal nem sok eltéréssel indult útnak. Először egy erdős területen találkoztak Burgos városától nem messze, de nem sokat beszéltek, csupán az időjárástól csevegtek.
Azon az estén viszont ismét összefutottak a városban és arra gondoltak, hogy közösen megnézhetnék másnap a látnivalókat, amit végül meg is tettek. Nem szerelem volt első látásra, de végül volt egy pillanat, amikor a lányban feltámadt az érdeklődés.
Ezt követően elhatározásra kellett jutniuk, hogy kitartanak-e az eredeti elképzelésük mellett, mely szerint egyedül túráznak vagy közösen mennek-e végig az úton. A lány végül az utóbbi mellett döntött. Mire Santiago-ba, a zarándoklat végpontjához értek, az út már nem is jelentett semmit sem számukra. Addigra magasan szárnyaltak, fülig szerelmesen, mert maguk mellett egymásra is rátaláltak. Úgy érezték, hogy övék a nyár és nem is lehetnének jobb helyen, mint ott, ahol vannak.
Miután az út véget ért, elfogadhatatlannak látszott, hogy elérhetőségcserével és távkapcsolattal folytassák, úgyhogy Kajrtan Santiago utcáján megkérte Loni kezét.
Mindez 10 éve történt. Most Loni Dániában él, oktatási konzulensként dolgozik, miközben nevelik 3 kétnyelvű gyermeküket.
A házaspár örömmel osztotta meg a történetét, mert azt tapasztalták, hogy az emberek hinni akarnak a szerelemben. Ahogy velük, mással is megtörténhet mindez váratlanul, derült égből villámcsapásként.
Forrás: www.goodnewsnetwork.org
