Sír a kollégánk miattad!

Állandó téma Tinder-üzenetváltásokban, randiprofilokon és sutyorgó baráti beszélgetésekben: „magas legyen”. De vajon miért van az, hogy a férfiak általában valóban magasabbak a nőknél? Genetika? Evolúció? Vagy csak a történelem során így szoktuk meg? A tudomány most egy új nyomra bukkant – méghozzá mélyen, az X-kromoszómában.

Vannak mondatok, amik elsőre ártatlanul hangzanak, de egy idő után már gyanúsan ismerősek lesznek. Például ez: „Én nem szeretnélek beskatulyázni, csak élvezem, amit most együtt csinálunk.” Vagy: „Nem kell ezt elnevezni, ami köztünk van, ugye?” A klasszikus: nem akarom címkézni. De mit is jelent ez pontosan? Mi van a szavak mögött? És mikor egészséges ez a hozzáállás – és mikor csupán egy finomra hangolt kikerülés?

Kevés kifejezés bír akkora sztereotípiás erővel, mint a "hárpia". Elég egy nő, aki hangos, határozott, netán indulatos – és máris megkapja a bélyeget: "úgy viselkedik, mint egy hárpia". De honnan ered ez a szó? És miért használjuk ma is olyan könnyedén – gyakran ott is, ahol nem kéne?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy világ, ahol emberek élőben találkoztak, beszélgettek, és néha még virágot is vittek a másiknak. Aztán jött a digitális korszak, és 2012-ben egy apró mozdulat, a swipe right örökre megváltoztatta a párkeresés szabályait. Üdv a Tinder-univerzumban – ahol a szerelem néha csak egy hüvelykujjon múlik.

„Sörre bor mindenkor, borra sör meggyötör” – tartja a magyar mondás, amit sokan idéznek másnapos fejjel, de kevesen tudják, valóban megállja-e a helyét. Az biztos, hogy sokan fogadtak már meg ilyen szabályokat egy-egy másnapos reggelen, amikor a fejfájás hangosabb volt, mint a szomszéd fúrója. De vajon tényleg számít az italok sorrendje? És mit kezdj ezzel, ha épp az első randidon döntesz úgy, hogy „csak egy pohár bort” kérsz?