Engedd meg, hogy bemutassuk a szponzorod!

Van az a jelenség, amiről mindenki tud, de senki sem szeret beszélni róla. Pedig Benjamin Franklin már a 18. században komolyan foglalkozott vele. Az amerikai alapító atya – miközben alkotmányt írt, villámokat tanulmányozott és feltalálta a bifokális szemüveget – még arra is időt szakított, hogy szatirikus levelet írjon a szellentésről, és arról, hogyan lehetne „civilizáltabbá” tenni a szagát. Franklin megoldása végül nem lett világsiker. A tudomány viszont azóta rájött valamire, ami sokkal egyszerűbb, egészségesebb – és igen, kissé vicces nevű: ez az úgynevezett „fingós séta”.

Van egy különleges szilveszteri pillanat, amikor már tudjuk, hogy hazudni fogunk magunknak. Nem rosszindulatból, nem komolyan – inkább hagyományból. Ez az a pillanat, amikor megszületik a mondat: „jövőre majd másképp”. Sportosabban. Tudatosabban. Kevesebb cukorral. Több zöldséggel. Kevesebb képernyővel. Több énidővel. És valahol mélyen már ekkor érezzük: ezek közül legalább kettő februárra elfárad.

Van egy csendes félreértés januárral kapcsolatban: hogy ez lenne az újrakezdés ideje. Friss lendület, nagy döntések, közös célkitűzések, „na mostantól máshogy csináljuk”. Ehhez képest januárban a legtöbben inkább csak túl akarunk lenni a napon. Nem hősiesen, nem látványosan, csak úgy, hogy este végre leülhessünk.

Van az a szilveszteri pillanat, amikor még minden rendben van. Nevetünk, koccintunk, bólogatunk a zenére. Aztán egyszer csak – általában teljesen ok nélkül – megszületik a gondolat: én most már hazamennék. Nem nagy dráma, nem sértődés. Csak egy nagyon tiszta, belső igen. Ez az este kívülről hangos és felszabadult, belül viszont sokaknál inkább egy hosszú műszak. És nem azért, mert rossz társaságban vagyunk – hanem mert a lelkesedésnek is van lejárati ideje.

Ha beütjük a lábujjunkat, elakad az autó a dugóban, vagy az utolsó erőtartalékainkat mozgósítjuk a lépcsőn, sokunk szájából ösztönösen kicsúszik egy cifra szó. Általában szégyelljük, elnézést kérünk miatta – pedig a tudomány szerint lehet, hogy ilyenkor épp segítünk magunkon. Egy friss brit kutatás arra jutott, hogy a káromkodás nemcsak levezeti a feszültséget, hanem mérhetően javíthatja a fizikai teljesítményt is.