A kutatás, amely 27 ország attitűdjeit vizsgálta
Egy friss, nemzetközi kutatás 27 ország lakóinak véleményét térképezte fel az önkéntes gyermektelenségről. A kutatás különösen kétféle társadalmi hozzáállást vizsgált:
- Preskriptív attitűdök: azt mérik, mennyire "elvárás" a gyermekvállalás a társadalom részéről.
- Proszkriptív attitűdök: azt mutatják meg, hogy mennyire tartja valaki elengedhetetlennek a gyermekvállalást a „teljes élethez.”
A kutatók olyan kérdésekkel dolgoztak, mint például: „Helyes-e, ha valaki tudatosan nem akar gyereket?” vagy „Lehet-e boldog, teljes élete annak, aki nem vállal gyermeket?” Ezek alapján kirajzolódtak a legfontosabb összefüggések.
Mitől függ, hogy mit gondolunk a gyermektelenségről?
A kutatás eredményei szerint a társadalmi attitűdök sok mindentől függenek:
- Gyermektelenség elterjedtsége: minél többen döntenek úgy egy országban, hogy nem vállalnak gyermeket, annál elfogadóbbá válik ez a döntés. A közösségi minták tehát formálják a véleményeket.
- Nemek közötti egyenlőség: ahol nagyobb a társadalmi nemek közötti egyenlőség, ott jóval elfogadóbb a közeg a gyermektelenséggel szemben – különösen a nők döntését illetően.
- Iskolázottság és életkor: a magasabban képzettek, különösen a nők, és a fiatalabb generációk nyitottabbak az alternatív életformák iránt.
- Vallásosság: egyéni szinten a vallásos emberek hajlamosabbak negatívan megítélni az önkéntes gyermektelenséget, noha országos szinten a vallásosság mértéke nem volt meghatározó tényező.
És mi a helyzet Magyarországon?
Magyarországon az önkéntes gyermektelenség még mindig érzékeny téma. Bár a statisztikák szerint egyre többen választják ezt az utat – akár karrier, akár személyes szabadság, akár más okok miatt – a közbeszéd gyakran stigmatizálja ezt a döntést. A tradicionális családkép még mindig erősen él a társadalomban, és sokan nehezen fogadják el, ha valaki másképp képzeli el a boldog életet.
Ahogy a wmn.hu egyik cikke is fogalmaz: a nők gyakran kapnak kéretlen megjegyzéseket arról, „mikor jön már a baba”, és azokat, akik nem akarnak szülni, sokszor önzőnek vagy "meg nem értettnek" bélyegzik. Pedig lehet, hogy döntésük tudatos, átgondolt, és pontosan az önazonosságuk része.
Társadalmi változások kora
A kutatás eredményei azt sugallják, hogy idővel – a nemi szerepek átalakulásával, a gyermektelenség normalizálódásával és a nyitottabb gondolkodással – a társadalmak is elfogadóbbá válhatnak. A gyermekvállalásnak nem kell „alapértelmezettnek” lennie: ahogy az emberek életcéljai és értékei változnak, úgy formálódik a közgondolkodás is.
A gyermektelenség nem hiba, hanem érvényes életforma
Az önkéntes gyermektelenség nem divathullám, és nem is lázadás: sokak számára mélyen átgondolt életstratégia. A kutatás azt bizonyítja, hogy a társadalmi elfogadás – bár lassan – de növekedhet. A legfontosabb, hogy felismerjük: a boldog, teljes élet nem kizárólag a szülői szerephez kötött, hanem egyéni döntések és értékek mentén is kiteljesedhet.
Forrás: Eklund, H., et al. (2024). Voluntary childlessness and social expectations: A 27-country analysis of prescriptive and proscriptive attitudes. Journal of Marriage and Family. https://doi.org/10.1111/jomf.12901
További olvasnivaló: https://wmn.hu/cikk/63127/
