Sír a cica miattad!

Van egy mondat, amit sokan maguknak sem mernek bevallani: „Idén jólesne egyedül szilveszterezni.” Nem azért, mert nincs kivel. Nem azért, mert baj van. Egyszerűen csak azért, mert ez most így esik jól. Mégis, amikor kimondjuk – akár csak magunkban –, mintha rögtön mentegetőznünk kellene. Pedig az egyedül töltött szilveszter nem kudarc, nem lemaradás, nem társadalmi hiba. Hanem egy állapot. Egy életszakasz. Egy döntés.

Ahogy öregszünk, egyre lassabban mozgunk, merevebbek leszünk az ízületeink, és bizony a szemünk sem a régi. A delfinekkel meglepően hasonló a helyzet. Ők is tapasztalják az idő múlásának jeleit – csakhogy egy friss kutatás szerint van valamijük, ami segíthet lassítani az öregedést: a barátság.

A decemberi világ tele van illatokkal, amelyek úgy hatnak ránk, mintha valaki egyetlen pillanat alatt visszatekert volna évtizedeket. A fahéj, a szegfűszeg, a narancshéj melege, a fenyő tűleveleinek gyantás aromája, a sült alma vagy a frissen kisült mézeskalács illata olyan erős, hogy gyakran még azt sem tudjuk, honnan jön – de a szívünk máris tudja, hová kell megérkeznie. A karácsonyi illatok különleges képességgel bírnak: egyszerre képesek meghatni, megnyugtatni, felkavarni és emlékezésre késztetni.

A december úgy kúszik be az életünkbe, mint egy puha, fényes meglepetés: először csak néhány gyertya gyullad meg itt-ott, aztán megjelennek a téli illatok, a fényfüzérek, az adventi vásárok… majd hirtelen arra eszmélünk, hogy a naptár minden egyes napja be van táblázva, és a romantikus meghittség helyét átvette valami egészen más: a szervezés. A párok pedig egy idő után választás elé kerülnek: átadják magukat az adventi romantikának, vagy felkötik a logisztikai bakancsot, és túlélő üzemmódba váltanak. Pedig a kettő nem is áll olyan messze egymástól, mint elsőre tűnik.

Ha valaha is ültél olyan meetingben, ahol öt perc után rájöttél, hogy ez az egész lehetett volna egy e-mail… vagy egy emoji… esetleg egy sóhaj, akkor pontosan érted, miről beszélünk. A céges meeting ugyanis olyan, mint a páros tánc: elvileg a harmóniáról szólna, a gyakorlatban viszont sokszor úgy végződik, hogy valaki rálép a másik lábára, három ember kiesik a ritmusból, és valaki megkérdezi: „De miért is vagyunk itt?”