Sokat dolgozunk, hogy ezen az oldalon NEKED valami értékeset nyújtsunk. Nem kérünk mást, minthogy néha megnézd egy-egy hirdetőnk weboldalát – aki cserébe kifizeti a munkánkat. Engedd, hogy más fizessen a kíváncsiságodért. Engedélyezd a hirdetéseket ezen az oldalon és ismerkedj meg a szponzoraiddal.
A közös kertészkedés elsőre idilli programnak tűnik: napsütés, friss levegő, madárcsicsergés, és ti ketten, akik együtt ültetitek a palántákat. A valóságban viszont sok párnak ez inkább stresszforrás, mint romantikus időtöltés. De vajon miért képes egy ágyásnyi paradicsom nagyobb veszekedést kiváltani, mint egy közös nyaralás megszervezése?
Amikor valaki egy csokor rózsával állít be, rögtön tudjuk: itt most romantikáról van szó. A virágok régóta a szerelem és a kapcsolatok szimbólumai, de vajon miért kötjük össze ennyire a növényeket az érzelmeinkkel? És tényleg árulkodhat egy hervadó szál arról, hogy épp merre tart a kapcsolatunk?
Sokan tartják úgy, hogy ha valaki képes életben tartani egy fikuszt, akkor talán a párkapcsolatát is ügyesen tudja ápolni. Persze ez kissé túlzás, de a kutatások szerint van igazság abban, hogy a növénygondozási szokásaink sok mindent elárulnak a kapcsolatainkról. Vajon mit mond rólad a fikuszod, a kaktuszod vagy épp az orchideád?
Amikor először landol a postaládában a vetőmagkatalógus, valami különös párkapcsolati varázs lengi körül a konyhaasztalt. Ti ketten, egymás mellett, kávéval a kézben, közösen álmodjátok meg a nyári paradicsomerdőt, a bazsalikomligetet és a tökéletes uborkasort. Az illúzió ilyenkor teljes – a növények nőnek majd maguktól, a kapálás romantikus lesz, és soha nem vesztek majd össze azon, ki locsolt tegnap.
A pasinak szakálla van, barna pulóverben ül egy szobanövényekkel teli nappaliban, és miközben öntöz, rámosolyog a kamerára. A kommentek záporoznak: „Ilyen pasit szeretnék!”, „Ha ilyen férfi lennél, locsolhatnál engem is!”. Mi történt? A férfi, aki régen egy Harley-Davidsonnal próbálta bizonyítani férfiasságát, ma egy monsterával szelídíti meg az algoritmust – és a női szíveket.
A lelkes kezdet: "Ez lesz az én kis fikuszom!"
A kaktusz nem kér sokat: némi fény, néha egy kis víz, és békén kell hagyni. Nem sértődik meg, ha elfelejted, nem hervad el drámaian, nem hullatja demonstratívan a leveleit. Épp ezért sokan – különösen párkapcsolati viharok után – pont ilyen társra vágynak. Egy kis zöld, ami nem igényel túl sokat. Vajon mit mond ez rólunk?
Valóban cicit növeszt a tofu, vagy csak az internet mondja ezt? Megnéztük, mit mond a tudomány.
Az emberi szaporodás nem túl bonyolult: kell hozzá két ember, egy kis hangulat, némi biológia, és szerencsés esetben kilenc hónap múlva megszületik egy új példány. A növények viszont... nos, ők másban utaznak. Nagyon másban.
Történt egyszer – jó, nem is egyszer – hogy valamit elrontottam. Talán nem hallgattam végig. Vagy elfelejtettem valamit, amit nem lett volna szabad. Vagy rosszul mondtam valamit, ami nem is úgy hangzott el a fejemben. A lényeg: bocsánatot kellett kérnem. És mit tettem? Elbattyogtam a legközelebbi virágboltba. De miért? Miért pont virágot visz az ember, amikor békét akar kötni? Miért nem fánkot, könyvet vagy barkácskatalógust? És miért működik ez a gesztus, még akkor is, ha bénán feszengünk közben a csokorral a kezünkben?