Petőfi szerelmes titkai: kiért hagyta el majdnem Júliát?
Petőfi Sándor rövid életében bizony nem Júlia volt az egyetlen szerelem. A feljegyzések szerint nem volt szép férfi, szikár volt, de túl széles vállakkal, arca sovány és beesett, szemei aprók, ha pedig nevetett, az nem állt jó neki, mert az egyik előre álló szemfoga miatt inkább volt démoni, mint megnyerő a mosolya. A nőkkel heves volt és lobbanékony, de udvarló és bátor nem tudott lenni. Nem mondhatnánk, hogy ez a nők álma! Vajon hogyan alakult az érzékeny lélek szerelmi élete?
Etelke
Költőnk 1844-ben, 21 évesen ismerkedett meg Csapó Etelkével, egy tizenöt esztendős szép szőke lánnyal. Ábrándos érzéseket táplált iránta, egészen a kislány tragikusan korai halálig. Etelke váratlanul hunyt el, az első szerelem emlékének adózó, számtalan fájdalmas költemény maradt utána.
Berta
1845 második felében többször kirándult Gödöllőre, ahol találkozott Mednyánszky Bertával, egy előkelő birtokos szép leányával, aki érdeklődött iránta és szívesen társalgott vele. Költőnket megint ábrándos lelke vezette, remélve, hogy ez már az örök szerelem. Nem is várt a lánykéréssel, ám megkérő levelére tagadó választ kapott a büszke apától. Szerencsére amilyen gyorsan fellángolt, olyan hamar túl is jutott a csalódáson.
Júlia
A rákövetkező évben szeptember 8-án, a megyei bál előtt látta meg először Júliát, Szendrey Ignác erdődi tiszttartó feltűnő szépségű, alig 18 éves leányát. Este a bálban bemutatták őket egymásnak, hosszabban társalogtak, Petőfire e találkozás meghatározó benyomást tett.
Júliának hízelgett a már híres költő közeledése, ő is érdeklődött iránta. A szaporodó találkozások nyomán a leány érdeklődése is szerelemmé kezdett fejlődni, bár a költő iránt kissé szeszélyesnek mutatkozott, s a költő vallomására nem adott határozott választ. Búcsúzáskor tavaszra ígért Petőfinek végleges választ, de már reményt nyújtott neki, ami a költőt az átélt kétségek után boldoggá tette, Júlia szerelmében teljesen megnyugodott.
Kornélia, majd ismét Júlia
Ekkor azonban történt valami. Petőfi Debrecenben elment a színházba, ahol megjelenésekor a közönség ovációban tört ki, és az akkor ott játszó ünnepelt színésznő, Prielle Kornélia a darabba szőtt ének helyett Petőfinek egy dalát énekelte el. Másnap a költő azt a hírt kapta, hogy Júlia máshoz akar férjhez menni. Petőfi dacos lelke felindulásában hirtelen tettre határozta el magát. Meglátogatta Kornéliát, nőül kérte, este előadás közben pedig sürgette, hogy azonnal esküdjenek meg. Kornélia beleegyezett, és Petőfi sietett a református, majd a katolikus paphoz, de egyikük sem volt hajlandó azonnal összeadni őket. Így visszatért Pestre, a színésznővel való viszonya elhalt, Júliáról pedig kiderült, hogy esze ágában sem volt máshoz menni. Petőfi levelet írt megbántott kedvesének, melyben okaival együtt kifejtette az esetet, és Júlia megbocsájtott neki.
Kapcsolatuk azonban nem tündérmeseként folytatódott. Először a házasságért kellett megszenvedniük - saját érzéseikkel, sértettségeikkel és Júlia apjának tiltásával. Hogy a frigyük mennyire lett volna viharos, már sosem tudjuk meg, hiszen annyira rövid időt töltöttek együtt. Petőfi halála után pedig Júlia olyan gyorsan férjhez ment máshoz, hogy felerősödtek azok a hangok, melyek szerint az egyik legnagyobb költőnk bármilyen szépen szőtte is a szavakat, még a felesége is csak becsvágy miatt ment hozzá, nem szerelemből.
