Én sem úgy terveztem, hogy 20 év házasság után, 45 felett kezdem újra a randizást, és bénázok is eleget. Már az idejét sem tudom, hogy mikor volt utoljára randevúm, most meg feliratkoztam mindenféle társkeresőkre, bár a barátnőim szerint az X társkeresőn csak d..ni akarnak, az Y-on egy kis beszélgetés után d...ni akarnak, a Z-n pedig néha normális pasit is ki lehet fogni (értsd, szökőévben egyet, és azt is kifogta már az Enikő).
Azt se tudom, hogy mik a szokások, én írjak rá a pasikra? Vagy várjak, hogy ők bökdössenek virtuálisan? És mit kell a sablonos levelekre reagálni? És mit kezdjek Béla49-cel, aki máris félreérthetetlen ajánlatokkal bombáz? Le lehet ezeket tiltani?
Na és ha valaki szimpatikus, akkor majd levelezgetünk? Mikor kell személyes útra lépni? Van nekem időm erre? Arra, hogy este, amikor végre átnézhetném a gyerekek leckéjét, elrendezném a csekkeket, megfőznék másnapra, és befejezném a hazahozott munkámat, emileket írjak valakinek, aki azt sem tudom, hogy miként fest élőben? Mi van, ha rászánok heteket, aztán kiderül, hogy... nincs elől foga ... vagy beletunkolja a kenyeret a kakaóba...tejóég!
Jobb napjaimon látom magam, amint valakit végre találok, és megbeszélünk egy kellemes vacsorát, majd az étterembe érve döbbenek rá, hogy a 20 évvel ezelőtti kötött ruhám meg magassarkú csizmám ultragáz. Már csak egy mikrofon kéne, és akkor én lennék az egyik ABBA lány. Hogy gondolhattam ezt komolyan?!
Miközben ezeken töprengek, és azt hiszem, hogy mindenki más is így van vele, Móni barátnőm figyelmeztet, hogy túl sokat vacakolok, ideje lenne már írnom pár pasinak. Nehogy azt képzeljem, hogy a jobbak írni fognak nekem, csak a gázok írnak rá mindenkire. Kösz, Móni, ez igazán jól esett!
Megpróbálok pár „jobbat" kiszűrni az adatlapok alapján, akik legalább a bemutatkozó szöveget össze tudták hozni ordító nagy sületlenségek és helyesírási hibák nélkül. Próba-szerencse, 10 fickónak írok, az egész estém elmegy vele, hogy személyes kezdőleveleket gyártsak (holnap ebédrendelés lesz, az tuti).
A pofáraesés csak másnap jön. Kettő udvariasan leráz, három kevésbé udvariasan. A többi válaszra sem méltat. És hogy miért? Mert már túl öreg vagyok (elárulom: az érett volt az udvarias kifejezés...)! De hát könyörgöm, korombeli férfiaknak írtam! Zokogva hívom fel Mónit, mire a fejét veri a falba: te hüüüülye vagy, nem mondtam, hogy tagadj le minimum 10 évet? A 45 feletti pasik a fiatal csirkéket hajtják!
(Utóirat. És tényleg. Azóta folyamatosan beleszaladok ebbe. Kedves 45 feletti férfiak, ti tényleg megőrültetek?!).
