1. A férfiak azt mondják: „Boldogabbak vagyunk, mint gondolnátok!”

Miközben sok szó esik a „férfiak jól-lét válságáról”, a friss felmérések azt mutatják: a férfiak átlagosan boldogabbak, mint a nők. Egy 2024-es nemzetközi kutatás szerint a férfiak több mutatóban (elégedettség, nyugalom, optimizmus) jobban állnak. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek gondjaik – csak azt, hogy az érzelmi helyzetük nem olyan egyértelműen válságos, mint ahogy gyakran beállítják.

Persze a boldogság és az egészség nem mindig jár kéz a kézben: miközben boldogabbnak mondják magukat, a férfiak háromszor nagyobb eséllyel halnak meg túladagolásban, és négyszer akkora eséllyel lesznek öngyilkosok. Szóval a kép itt még korántsem kerek.

2. A pénz világa továbbra is a férfiaknak kedvez

Akárhol nézzük a fizetési adatokat, a különbség kitart. A nők átlagosan 20%-kal kevesebbet keresnek világszerte, mint a férfiak. Ez nagyjából azt jelenti, hogy amikor a férfiaknál pittyen a fizetés, a nőknél ugyanazért a munkáért kicsit halkabban csilingel a bankszámla. Az Egyesült Államokban ugyan csökkent a különbség, de még mindig jelentős: 2023-ban a nők a férfiak keresetének mindössze 83%-át vitték haza. Ez azért elég messze van attól, hogy „a nők átvették a hatalmat”.

3. A vezetői pozíciókban még mindig toronymagasan a férfiaké az előny

A politikától a nagyvállalati vezetésig a férfiak továbbra is dominálnak. A világ parlamentjeiben a helyek háromnegyedét férfiak foglalják el, és a világ több mint 90 országában nincs női miniszterelnök vagy államfő. A cégek élén sem jobb a kép: a Fortune 500-ból mindössze 55 vállalatot vezet nő. Ez technikailag rekord – de ha belegondolunk, 55 nő áll 445 férfi mellett. Ha ez egy társasjáték lenne, azt mondanánk: „Ez a pálya egy kicsit félre van döntve.”

4. A férfiaknak több a szabadidejük – és ez mindenhol így van

Ha valaki azt mondja, „a férfiaknak könnyebb”, sokan legyintenek. De az időmérleg-statisztikák elég egyértelműek: a férfiak átlagosan napi 46 perccel több szabadidőt élveznek, míg a nők napi 80 perccel több fizetetlen munkát végeznek. Ez a különbség gyakorlatilag minden országban megjelenik. Norvégiában minimális, Portugáliában viszont másfél óra is lehet a napi eltérés. A szabadidő persze nem mindent jelent – de jól jelzi, hogy a terhek még mindig nem egyenlően oszlanak meg.

Mit mondanak ezek a számok a „férfiválságról”? Egyszerű: a helyzet bonyolult

A férfiak egészségi mutatói romlanak, az iskolai eredményeik sok helyen gyengülnek, és a munkaerőpiacról is egyre többen szorulnak ki. Ezek valódi problémák. De közben: a férfiak többet keresnek, több hatalmi pozíciót töltenek be, és több szabadidővel rendelkeznek. Ezért félrevezető a „férfiasság válságáról” beszélni. Ahogy Heejung Chung professzor fogalmaz: nem a férfiasság van válságban – hanem az egész társadalmi rendszer.

A nőket bevontuk a munkaerőpiacra, a STEM-területekre, a magasabb végzettségű pozíciókba – de közben a férfiak felé támasztott elvárások alig változtak. Kevés szó esik arról, hogy a gondoskodói feladatokat, a háztartási terheket vagy a családi szerepeket hogyan lehetne igazságosabban elosztani. Vagyis mindenki fut, de a pálya még nincs kiegyenlítve.

És merre tovább?

Ahelyett, hogy azon vitáznánk, „kinek rosszabb”, hasznosabb lenne arra figyelni, hogyan lehetne tisztességesebb és rugalmasabb rendszert építeni mindenkinek – férfiaknak, nőknek, fiúknak, lányoknak. A „maszkulinitás válsága” helyett talán ideje néven nevezni, mi zajlik valójában: egy félkész társadalmi átalakulás, amelyben még nem találta meg mindenki a helyét.

A jó hír? Ha tovább dolgozunk rajta, mindenkinek lehet helye az új rendszerben – nem csak azoknak, akik a leghangosabban beszélnek róla.