Gergely napjához (március 12.) elsősorban időjárás- és termésjósló szokásokat kapcsol a magyar néphagyomány. Jól ismert szólás, hogy "megrázza még szakállát Gergely", vagyis nem is olyan ritka, hogy ezen a napon még havazik. A Gergely-napi zivatar is rossz időt jósol.

Gergely napján a tavaszi munkákkal már tényleg el kellett kezdeni foglalkozni, sokfelé ekkor vetettek – a böjti szelek ellenére. Székelykevén azt tanácsolták, hogy a földeken dolgozó ember még kint rázza ki bocskorából a földet, mert ha hazaviszi, nem lesz jó termés. Ezenkívül arra is vigyázzon a gazda, hogy a vetés előtti éjjel ne aludjon a feleségével, mert üszkös lesz a búzája. Hasonló okból pénteken se vessen, de tökös rétest se süssön búzavetésig a háziasszony.

A legismertebb szokás, ami ehhez a naphoz kapcsolódott, a gergelyjárás volt. Ennek keretében iskolás gyerekek járták körbe a házakat – ki Gergely pápának, ki püspöknek vagy katonának öltözve – kántortanítójuk kíséretében, hogy maguknak alamizsnát gyűjtsenek a tanuláshoz, és hogy diáktársakat toborozzanak. A Muravidéken gazdagon felpántlikázott kalappal indult a falunak a gyereksereg.

A vállukig érő, kalapjukról körös-körül lelógó pántlikákat a rokon lányok adták. Akinek jobb módú rokonai voltak, az gazdagabb, szebb pántlikás kalappal dicsekedhetett. Versengtek is a lányos mamák a pántlikák adományozásában. Azt akarták bizonyítani, hogy az ő lányuknak gazdag hozománya lesz, érdemes vele foglalkozni.