Képzeld el: egy nő ül otthon a kanapén, pihe-puha pléddel betakarózva, kezében könyv vagy borospohár, körülötte három-négy macska sündörög. Ő a popkultúra által sűrűn emlegetett „macskás nő”. És ha netán elmúlt 40, de még mindig nem áll esküvői csokorral a kezében a templom előtt – nos, akkor jönnek a feltételezések. De honnan is ered ez a sztereotípia, és vajon tényleg akkora tragédia, ha valaki cicákkal él együtt ahelyett, hogy… nos, más emberekkel veszekedne a mosatlan miatt?

Egy kis sztereotípiatörténelem

A „macskás nő” toposza valahol a boszorkányok korából indul. A középkorban a magányos, független nők (már ez önmagában is gyanús volt), ha még macskát is tartottak, garantáltan a máglyára kerültek. A macska – különösen a fekete – a sátán küldöttje, a nő meg gyanúsan nem házas. Gyanúsan!

Aztán jött a modern kor, a romantikus vígjátékok, a sitcomok és az internet mémkultúrája, és új életre kelt a figura: a "Crazy Cat Lady" karaktere a Simpsons sorozatban, aki macskadobálással egybekötve kiabál az utcán, vagy a romantikus filmek szingli hősnői, akiket gyakran egy kanapén, borral, cirmossal ábrázolnak. A közvélemény számára a „macskás nő” így vált a magány, az örökös egyedüllét és a „már biztos válogatós” szinonimájává. A közvélemény számára a „macskás nő” így vált a magány, az örökös egyedüllét és a „már biztos válogatós” szinonimájává.

Mire is utal ez az egész?

Lefordítva: ha szeretsz állatokat, és nem házasodtál meg bizonyos korodig, biztos valami baj van veled. (Kivéve persze, ha férfi vagy, akkor te „karrierre fókuszáló szabad szellem” vagy.) A macskás nő sztereotípia tehát nem is annyira a cicákról szól, mint inkább arról, hogy egy nőnek még mindig elvárásokkal kell szembenéznie: mikor házasodik, szül-e már végre, és főz-e rendesen – magának, a macskának vagy a potenciális férjnek.

De nézzük a valóságot!

A macskás nő nem feltétlenül magányos. Lehet, hogy imádja a szabadságát, értékeli a csendet, és nem vágyik arra, hogy valaki elhasználja a törölközőjét. A macskák nem kérdezgetnek, nem kritizálnak, nem morognak, ha a vacsora késik – cserébe dorombolnak, ha szeretik, ahogy simogatod őket. (A kapcsolat szinte tökéletes.)

Sőt, a macskák jellemzően intelligens, érzékeny, öntudatos embereket vonzanak. Az egyedülálló nő, aki cicákkal él, lehetne éppenséggel bestseller író, orvos, zenetanár, vagy épp hobbiból építhet miniatűr székelykapukat gyufaszálból – a macskák nem kérik számon. Csak a vacsorát.

És miért pont 40?

Mert a társadalom szereti a kerek számokat. A harminc túl fiatal a pánikhoz (bár ott is akad már), az ötvennél pedig már „úgyis mindegy” – a negyven tehát ideális arra, hogy valaki úgy érezze, máris lekéste az „életvonatot”, miközben lehet, hogy csak másik járatra szállt fel. Egy cirmos mellé.

Zárszó: Lehet, hogy a macskás nő a jövő ikonja?

Az igazi „macskás nő” nem szomorú figura, hanem a függetlenség, önazonosság és öngondoskodás szimbóluma. Aki tudja, hogy a boldogság nem csak párkapcsolatban létezik, és akit nem a társadalmi elvárások, hanem a saját értékrendje vezet.

És ha mindehhez egy (vagy három) macska is társul? Akkor csak még szebben dorombol a történet vége.