A történet 1977-ben vett fordulatot, amikor három nő – Lisa Lindahl, Hinda Miller és Polly Palmer – megelégelte, hogy a sportolás számukra inkább fájdalmas, mint felszabadító élmény. Mivel a piacon nem létezett olyan termék, amely valódi tartást adott volna, úgy döntöttek: megcsinálják ők maguk. Így született meg a Jogbra, az első valóban funkcionáló sportmelltartó. Az ötlet nem a semmiből jött: állítólag egy korai prototípus úgy készült, hogy két férfi atléta fehérneműjét varrták össze. A humoros kísérletből azonban forradalmi találmány lett – olyan, amely alapvetően változtatta meg a nők viszonyát a sporthoz.

A sport fejlődött, a melltartó viszont makacsul ugyanaz maradt

Futócipők, okosórák, kompressziós ruhák, légáteresztő anyagok: a sportipar az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag rakétasebességgel fejlődött. A sportmelltartók azonban… hát, finoman szólva lemaradtak. Bár a szabás és az anyagminőség változott, a technológiai alapelv alig mozdult. A legtöbb modell ma is ugyanazzal a kihívással küszködik: hogyan biztosítson stabil tartást anélkül, hogy viselője úgy érezné, valaki derékszíjjal húzta össze a mellkasát egy hepehupás emelkedő előtt.

A tudomány pedig sokáig nem kapkodta el a segítségnyújtást. A női sportolók speciális biomechanikai igényeiről kevés kutatás készült – a piac pedig beérte azzal, „ami jó lesz az átlag nőknek”. Mintha lenne átlag! A női test formája, mérete, mozgása elképesztően változatos, de ez sokáig nem tükröződött a sporteszközök világában.

A jövő melltartója lehet, hogy folyik… aztán hirtelen megszilárdul

A fordulatot a legújabb anyagtudományi fejlesztések hozzák. A Reebok nemrég mutatta be a Pure Move névre keresztelt sportmelltartót, amely egy lenyűgöző elven alapul: nem-Newtoni folyadékon. Ez a különös anyag maga a modern varázslat: nyugalmi állapotban lágy és rugalmas, de amikor hirtelen mozgás vagy erőhatás éri, szilárdszerű viselkedésre vált. Magyarul: amikor szükség van rá, tart; amikor nincs, enged. Ha valaki valaha életében próbált már olyan sportmelltartót, amely 20 perc után könyörtelen fűzővé változott, pontosan tudja, mekkora áttörés lehet ez a technológia.

Miért ilyen bonyolult valójában egy sportmelltartó?

A laikus azt gondolná, hogy „csak egy rugalmas felső, nem?” — de a valóság sokkal komplexebb. A női mell mozgása futás közben háromdimenziós: nem csak fel-le, hanem előre-hátra és oldalirányba is elmozdul. A rosszul tervezett ruhadarab nemcsak kényelmetlen, hanem hosszú távon fájdalmat, bőrsérüléseket és ízületi terhelést is okozhat.

A kutatók ezért egyre mélyebbre ásnak a biomechanikában: hogyan oszl ik el a terhelés? Melyik mozdulat igényel nagyobb tartást? Hogyan lehet a támogatást személyre szabni anélkül, hogy páncélzatot húznánk a viselőre? A válasz talán épp az ilyen „varázsló-anyagokban” rejlik, amelyek képesek együtt gondolkodni a testtel.

A jövő sportmelltartója: okos, rugalmas és végre tényleg a nőkre szabott

A tudomány jelenleg ott tart, ahol a futócipők voltak 30 éve: felismeri, hogy nem lehet mindenkinek ugyanazt adni. A női sportolók egyre hangosabban mondják el, mire lenne szükségük – és a mérnökök végre valóban figyelnek. Lehet, hogy néhány éven belül a sportmelltartó nemcsak egy funkcionális ruhadarab lesz, hanem intelligens rendszer, amely mozgáshoz igazodva, kényelmesen és segítőkész módon tart. Olyan eszköz, amely nem akadályoz, hanem felszabadít.

A 1977-es Jogbra volt a forradalom kezdete. A következő forradalom pedig lehet, hogy éppen egy "folyékony páncél" lesz, amely csak akkor válik szilárddá, amikor tényleg szükség van rá. És ha így lesz, az női sportolók millióinak jelent majd olyan kényelmet és teljesítményt, amelyre generációk óta várnak.