Mit hordunk a kezünkön valójában?

Az emberi kéz egyfajta mozgó mikrobiológiai gyűjtőpont. Kutatások szerint egy átlagos kézen több ezer baktérium él, fajok százait képviselve. Ezek többsége ártalmatlan, sőt hasznos, de akadnak köztük olyanok is, amelyek betegségeket okozhatnak.

Mivel a kezünkkel folyamatosan felületeket érintünk – kilincseket, telefonokat, bevásárlókocsikat –, a baktériumok folyamatosan cserélődnek. A kézfogás pedig ennek a cserének az egyik leghatékonyabb formája. Igen, ide tartoznak a széklet eredetű baktériumok is, amelyek meglepően gyakran kimutathatók a kezekről.

Egy életnyi kézfogás

Becslések szerint életünk során nagyjából 15 000 alkalommal fogunk kezet. Ez önmagában még nem lenne gond – csakhogy minden egyes alkalom lehetőséget ad a kórokozók átadására, különösen akkor, ha a kézmosás rendszertelen. A helyzetet tovább bonyolítja az antibiotikum-rezisztencia kérdése. Ha ellenálló baktériumok kerülnek így egyik emberről a másikra, akaratlanul is hozzájárulhatunk egy komoly közegészségügyi problémához.

Amikor már az egészségügy is óvatos

Nem véletlen, hogy egyes kórházakban már felmerült a kézfogásmentes zónák bevezetése. Az egészségügyi környezet különösen érzékeny: idős, legyengült immunrendszerű vagy súlyosan beteg emberek tartózkodnak itt, akiknél egy fertőzés sokkal súlyosabb következményekkel járhat. Újszülött intenzív osztályokon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az alternatív köszönési formák – mosoly, szemkontaktus, ökölpacsik – csökkenthetik az emberről emberre terjedő kórokozók számát.

Van élet a kézfogáson túl

A világ számos kultúrája régóta bizonyítja, hogy a tisztelet és a barátság nem kizárólag kézfogással fejezhető ki. A japán meghajlás, az új-zélandi maorik hongija vagy a nyugati világban elterjedt pacsik mind működő alternatívák. A kutatások szerint a klasszikus kézfogás nagyjából kétszer annyi baktériumot ad át, mint egy pacsi, és még ennél is kevesebbet egy ökölpacsival. Ennek oka egyszerű: kisebb a felület, rövidebb az érintkezés.

Udvariatlanság vagy tudatosság?

Sokak számára a kézfogás elutasítása még mindig sértőnek tűnik. Pedig a gesztus mögötti szándék számít. Egy mosoly, egy határozott szemkontaktus vagy egy apró meghajlás ugyanúgy kifejezheti a tiszteletet – anélkül, hogy baktériumokat cserélnénk.

Ahogy egyre tudatosabbak vagyunk az egészségünkkel kapcsolatban, elképzelhető, hogy a jövőben természetesebbé válnak ezek az alternatívák. Nem azért, mert udvariatlanabbak lettünk, hanem mert okosabban vigyázunk magunkra és egymásra.

Egy apró szokás, nagy hatással

A kézfogás valószínűleg nem tűnik el egyik napról a másikra. De a rendszeres kézmosás, a helyzethez illő köszönési forma megválasztása és egy kis rugalmasság sokat számít. Mert néha a legnagyobb udvariasság az, ha nem adjuk tovább mindazt, amit a kezünk közben összegyűjtött.