A tüskés határvonalak pszichológiája

A kaktusz kívül szúr, belül tartalékol. A felszínen zárkózott és védekező, miközben a túlélés mestere. Ismerős? Lehet, hogy azért vonz ez a növény, mert saját magunkat látjuk benne: nem szeretünk túl közel engedni másokat, de belül mélyen mégis ott a vágy a kapcsolódásra. A tüskék néha a csalódások emlékei – „ide csak óvatosan”.

A túlélés nem egyenlő a gondoskodással

Bár a kaktusz is él, virágzik, sőt néha meglepően szép virágokat hoz, nem mindenki választja tudatosan. Sokan csak azért tartanak kaktuszt, mert „az legalább kibírja”. De ha a növénytartás egyfajta tükör, akkor ez azt is jelentheti: nem hisszük el, hogy képesek vagyunk törődni mással hosszú távon. Ez nem kudarc, csak egy állapot – amit lehet felismerni, és akár változtatni is rajta.

Kaktusz helyett szobanövény?

Ha egy napon rájössz, hogy valamiért mégis egy páfrányt vettél, lehet, hogy készen állsz egy másik típusú kapcsolatra is. Ahol a gondoskodás nem „mission impossible”, hanem egy tanulható, örömteli rutin. De addig is: semmi baj nincs a kaktuszokkal. Csak ne felejtsd el megnézni, miért pont őket választod – és mi lenne, ha néha közelebb engednél valamit. Vagy valakit.