A szabadság vágya vagy az elköteleződés kerülése?

A „nem akarok címkézni” mondat mögött gyakran valódi félelem vagy szorongás áll. Az illető nem biztos magában, nem tudja, mit akar, vagy egyszerűen csak fél attól, hogy ha kimondják, hogy „kapcsolat”, onnantól kezdve elvárások és felelősség is jár majd hozzá. De van olyan eset is, amikor ez a mondat nem más, mint egy szelíd visszautasítás: „jól érzem magam veled, de nem tervezem, hogy ez tartós legyen – csak nem akarom, hogy megharagudj.”

Mikor oké, ha nincs címke?

Ha mindketten tisztán látjátok, hogy mire vágytok, és ez összhangban van. Ha egyikőtök sem akar jelenleg komoly kapcsolatot, de jól működik köztetek a kommunikáció, a tisztelet és a határok – akkor nincs is szükség címkére. Ez nem kifogás, hanem tudatos döntés. De ha a címke hiánya csak egyik félnek kényelmes, míg a másik bizonytalan, szorong vagy reménykedik, akkor nem egyenrangú a dinamika – és ez hosszú távon fájdalmas lehet.

Az elnevezés ereje

A címke nem a romantika ellensége – sokszor pont hogy biztonságot ad. Nem azért fontos, hogy legyen „barát/barátnő” státusz a Facebookon, hanem mert megnevezi, amit érzünk. A kimondott szavak struktúrát adnak – és segítenek abban, hogy ugyanarról a kapcsolatról beszéljünk. Ne két teljesen külön dologról, amit csak véletlenül élünk egyszerre.

A modern kapcsolati szótár

A „nem akarok címkézni” nem ördögtől való, de nem is ártatlan. Része annak a modern, rugalmas, néha zavaros nyelvnek, amivel a kapcsolatokhoz viszonyulunk. Ilyen még:

• "Casual vagyunk, de exkluzív."
• "Olyan, mintha együtt lennénk, de hivatalosan nem vagyunk."
• "Nem járunk, de ha mással beszél, rosszul esik."

Ha ezek a mondatok ismerősek, nem vagy egyedül.

Akkor most mit tegyél, ha ezt hallod?

Először is: ne ijedj meg, és ne kezdj azonnal értelmezési maratont. Inkább kérdezz vissza: „Ez mit jelent neked?” „Te hogy látod, ami köztünk van?” A lényeg nem az, hogy legyen-e címke – hanem hogy legyen kölcsönös tisztelet, nyitottság és őszinteség. Ha valaki nem tud (vagy nem akar) elköteleződni, az önmagában nem hiba. De ha te igen, akkor jogod van tudni, hol állsz – és eldönteni, hogy ez elég-e neked.

Nem a szó számít, hanem amit takar

A „nem akarom címkézni” nem mindig menekülés – de sokszor az. A kulcs az, hogy figyelj, hogyan érzed magad mellette. Ha folyamatosan bizonytalan vagy, ha azt érzed, valamit visszatartanak előled, ha a kapcsolatod neve helyett csak kérdőjelek vannak – akkor lehet, hogy ideje te magadnak nevet adni neki.

Például ezt: „nem elég”.