Először is: nem szerepjáték

Fontos tisztázni: a disszociatív identitászavar (DID) nem színjáték, nem szeszély, és főleg nem tudatos döntés. Általában súlyos, hosszan tartó traumák hatására alakul ki, jellemzően gyermekkorban, amikor a személyiség még nem integrált, és az elviselhetetlen élmények elválasztódnak egymástól. A különböző „alterek” – vagyis a személyiségek – ilyenkor különálló emlékekkel, preferenciákkal, hanghordozással, sőt, akár kézírással is rendelkezhetnek.

Árulkodó jelek, amiket nem mindig könnyű észrevenni

1. Emlékezetkihagyások

A leggyakoribb jel, hogy valaki nem emlékszik fontos időszakokra, eseményekre, vagy arra, mit csinált egy adott napon. Nem egyszerű figyelmetlenségről van szó – ezek tényleges, tartós kiesések.

2. Furcsa tárgyak, ismeretlen kézírás

Talál valamit a zsebében, amire nem emlékszik, hogy megvette. Vagy jegyzetet ír, majd később nem ismeri fel a saját kézírását. Mintha egy másik énje élt volna helyette.

3. Hirtelen hangulat- és viselkedésváltozás

Az illető egyik pillanatban félénk és visszahúzódó, a másikban magabiztos és harsány. Ez túlmutat a hangulatingadozáson – az egész személyiség "áttolódik".

4. Külső visszajelzések

Mások furcsállják, hogy valaki egy nap másképp viselkedik, mint korábban. Vannak, akik szerint már találkoztak vele, miközben ő biztos benne, hogy az nem ő volt. Ezek a visszajelzések gyakran az első gyanúforrások.

5. A "nem én voltam" érzés

Olykor még az illető is úgy érzi, mintha egy filmet nézne a saját élete helyett. Az események megtörténnek vele, de valahogy nem ő van ott igazán. Ez a disszociáció egyik alapélménye.

És mi van a Harcosok klubjával – és a párkapcsolatokkal?

A film ikonikusan mutatta be a többszörös személyiség lényegét – igaz, erősen dramatizálva. A valóságban ez az állapot sokkal árnyaltabb és kevésbé látványos. A különböző személyiségek ritkán tudnak egymásról, és nem feltétlenül "extrémek". Párkapcsolatban ez különösen bonyolult lehet: az egyik alter lehet nyitott, szeretetteljes, míg a másik bizalmatlan vagy akár elutasító. Ez a hullámzás kívülről következetlenségnek tűnhet, de belül egy nagyon is valóságos belső rendszer működését tükrözi. A partnernek nehéz lehet eligazodni ebben – de nem lehetetlen, ha van empátia, türelem és külső segítség. Gyakran csak a kliens terápia során döbben rá, hogy vannak részei, amelyek külön élnek benne.

Mit tehetsz, ha magadra ismersz – vagy valaki másra gyanakszol?

1. Ne diagnosztizálj egyedül. Fordulj szakemberhez: pszichológushoz, pszichiáterhez.
2. Ne stigmatizálj. A DID nem ijesztő vagy gonosz – hanem egy trauma túlélési módja.
3. Kérdezz és figyelj empátiával. A legtöbb érintett maga sem érti eleinte, mi történik vele.

Több személyiség, egy cél: gyógyulni

Adisszociatív identitászavar nem "széthullás", hanem egyfajta túlélési mechanizmus. Az emberi psziché bámulatosan kreatív – még akkor is, ha ez kívülről zavarba ejtőnek tűnik. És bár a Harcosok klubja lehet, hogy izgalmasabb, mint a valóság – az igazi hősiesség sokszor abban rejlik, hogy valaki napról napra megpróbálja újra összerakni önmagát.

Ha pedig valakit ismersz, aki ebben az állapotban él: ne próbáld meg "helyrehozni" – csak legyél ott. Úgy, ahogy ő is igyekszik ott lenni – saját magának.