Mi az a parentifikáció?

A parentifikáció olyan pszichológiai jelenség, amelyben a gyermekre hárulnak a szülői szerepek, legyen az érzelmi vagy fizikai terhek vállalása. Ez gyakran akkor fordul elő, ha a szülő nem képes ellátni a feladatát – mentális problémák, betegség vagy egyéb élethelyzeti nehézségek miatt. Két fő típusa létezik:

• Instrumentális parentifikáció: a gyermek fizikai feladatokat vállal, mint a főzés, takarítás vagy testvérek gondozása.
• Érzelmi parentifikáció: a gyermek szülői szerepbe kényszerül, a szülő támasza lesz, és az ő érzelmi igényeit helyezi előtérbe a sajátjai helyett.

Hogyan hat a parentifikáció a felnőttkorra?

A parentifikált gyermekek felnőttkorban gyakran két véglet felé sodródnak: vagy túlzott felelősséget vállalnak másokért, vagy teljesen elzárják magukat az érzelmi kötelétektől. Egy kutatás (Hooper, 2007) kimutatta, hogy a parentifikált egyének hajlamosabbak szorongásra, depresszióra és párkapcsolati konfliktusokra.

A parentifikáció hatásai a párkapcsolatokban

A gyermekkori parentifikáció miatt felnőttként gyakran az alábbi minták figyelhetők meg a párkapcsolatokban:

• Önfeláldozás: a parentifikált felnőtt hajlamos mindig a másik igényeit előtérbe helyezni, miközben a sajátjairól teljesen megfeledkezik.
• Kontrolligény: mivel gyermekkorában megszokta, hogy minden felelősség rajta múlik, felnőttként is állandó kontrollra törekszik, nehéz elengednie a dolgokat.
• Érzelmi zártság: sokszor nehezére esik az érzelmeit megosztani, mert gyermekkorában azokat el kellett nyomnia.
• Segítő/mentő szerep: gyakran olyan partnereket választ, akik rászorulnak támogatásra, így a korábban megszokott szerep ismétlődik meg.

Kilépés a parentifikáció árnyából

A parentifikációból való gyógyulás hosszú folyamat, de lehetséges. Fontos lépések:

• Önreflexió: felismerni, hogyan befolyásolja a múlt a jelenlegi kapcsolataidat.
• Határok felállítása: megtanulni nemet mondani és a saját igényeidet előtérbe helyezni.
• Terápia vagy támogató közeg keresése: egy szakember segíthet az érzelmek feldolgozásában és az egészséges kapcsolati minták kialakításában.

A gyermekkorban parentifikált emberek párkapcsolatai gyakran kihívásokkal terheltek, de megfelelő önmunka és tudatos fejlődés segítségével lehetőség van egy kiegyensúlyozott és boldog kapcsolat kialakítására.