A tudomány is kimondta: a cél életben tart

Amerikai kutatások szerint azok, akiknek van életcéljuk, 15 százalékkal nagyobb eséllyel élik túl a következő tíz évet, mint azok, akik „csak úgy” élnek egyik napról a másikra. Nem számít, hogy húszéves vagy hatvan, a lényeg ugyanaz: ha tudod, miért kelsz fel reggel, az az agyadban is nyomot hagy. A neurológusok kimutatták, hogy a céltudatos emberek agyában több a fehérállomány – vagyis jobb az információáramlás, az öregedés is lassabb.

Dr. Stacey Schaefer, a Wisconsin Egyetem kutatója úgy fogalmazott: „A cél védőernyő az élet viharaiban.” És minél inkább tudjuk, miért csinálunk valamit, annál kevésbé zúznak össze a kudarcok.

Az apró célok és a kapcsolatok ereje

Nem kell világmegváltónak lenni. Dr. Jordan Grumet, hospice-orvos szerint elég, ha van egy apró, de valódi célod: valami, ami értelmet ad a napnak. Egy kert gondozása. Egy történet megírása. Egy beszélgetés, amely után valaki jobban érzi magát. Sokszor nem a nagy tettek adják vissza az élet ízét, hanem azok a kis pillanatok, amikor megérezzük, hogy számítunk valakinek.

Nekem például újra visszajött a kedvem az íráshoz. Rájöttem, hogy nem kell könyvet kiadnom ahhoz, hogy szeressem a szavakat. Az alkotás öröme maga a cél. De ugyanilyen fontos lett a másik ember: egy őszinte beszélgetés a párommal vacsora közben, egy közös nevetés, egy apró gesztus, ami kimondja: itt vagyok, figyelek rád.

A kutatások szerint azok, akik erős, szeretetteljes kapcsolatokat ápolnak – legyen az házastársi, baráti vagy közösségi – tovább élnek és kiegyensúlyozottabbak. Az emberi kapcsolatok nemcsak érzelmi menedéket adnak, hanem keretet is az életcélhoz: segítenek érezni, hogy van miért adni, szeretni, létezni.

A belső rend – és a hosszabb élet

A cél nemcsak a lelket, hanem a testet is védi: kevesebb a szívbetegség, alacsonyabb a stresszhormon-szint, és még a demencia kockázata is csökken. Egyszerűen azért, mert aki tudja, hová tart, nem csak a külvilággal, hanem önmagával és másokkal is békében él.

Mostanában, ha rám tör a szorongás, megpróbálom megkérdezni magamtól: „Miért fontos ez nekem – és kinek adhatok vele valamit?”. Nem mindig tudom a választ, de a keresés – az már maga a cél.

Viktor Frankl, az osztrák neurológus és pszichiáter, aki a logoterápia megalkotójaként az élet értelmének keresését tette a gyógyulás középpontjába, így fogalmazott: volt igaza, amikor azt írta:

„Akinek van miért élnie, az szinte bármilyen hogyan-t elvisel.”

És ha ez igaz, akkor negyven felé nem az idő fogy – hanem a lehetőség nő. A kapcsolatok, az apró célok, a figyelem mind-mind új irányt mutathatnak. Talán épp most van itt az ideje, hogy megtaláljuk, miért érdemes újra szeretni, nevetni és élni.