A amerikai űrügynökség erről mélyen hallgat. Olyannyira, hogy ha szóba kerül, még a Tejútrendszer „dudoránál” és a „meggörbülési instabilitásnál” is gyorsabban terelik a témát. Pedig több száz űrhajós járt már odafönt, és hát… emberből vannak. Két ember egy szűk helyen, lebegve, állandó összekoccanással – a romantika legalább annyira elkerülhetetlennek tűnik, mint a gyenge kávé az Nemzetközi Űrállomáson.

A hivatalos álláspont mégis az, hogy soha, senki nem szexelt a világűrben. A kérdés csak az, hogy ez mennyire hiteles, amikor az űrhajósok fele bevallottan házas, a másik fele pedig vonzóbb, mint egy frissen polírozott rakéta.

Miért lenne fontos mégis foglalkozni vele?

Nem (csak) a pletykák miatt! Ha egyszer tényleg hosszú távú utazásokra indulunk – például a Marsra –, akkor muszáj lesz tudni, hogy miként működik a szaporodás gyenge gravitációjú térben. A Földön a gravitáció a barátunk: segít a véráramlásban, a keringésben és úgy általában mindenben, amihez… hm… lendület kell.

A világűrben viszont a vér nyugodtan úgy dönt, hogy inkább a fejedben gyűlik össze, a nyomás csökken, és a romantikus szervek működése is „üzemzavaros üzemmódba” kapcsol. Magyarul: a fizika nem könnyíti meg a dolgot.

A technikai probléma: amikor minden elúszik

A súlytalanságban a testek nem simulnak egymáshoz – hanem eltávolodnak. Egy rossz mozdulat, és már el is lebegtek egymástól, mint két rossz irányba induló műhold.

Ezért próbáltak már olyan koncepciókat, mint:

• rugalmas hevederek,
• dupla hálózsák,
• és a legendás „testhevederes rögzítőszerkezet”, amit úgy képzelj el, mint egy romantikusan szűk, de annál kevésbé esztétikus gumipók-szerkót. Nem túl elegáns, de hatékonyabb, mint a „kapaszkodjunk a falba és reméljük a legjobbakat” módszer.

És mi a helyzet az állatokkal?

Mivel az embereket nem engedik űrbéli kalandokra, a kutatók – a tudomány nevében – kipróbálták néhány más fajnál:

• Halak: néhány faj meglepően jól alkalmazkodott. A vízben lebegés nekik nem újdonság.
• Gerincesek: vegyes eredmények, de a „romantikus siker” gyakran elmaradt.
• Rovarok: nos… ők bárhol elvannak.

A következtetés? A természet nem mindenhol ugyanúgy működik. A méhek például már a Földön is elég elfoglaltak, nemhogy az űrben.

Kell hozzá kutatás? Igen. Kínos? Határozottan.

A tudósok szerint a jövő űrutazásaihoz elengedhetetlen megérteni, hogyan működik a szaporodás a gravitáció hiányában. Ha egyszer szeretnénk benépesíteni a Holdat vagy a Marsot, akkor bizony elő kell venni a kérdést, amit mindenki gondol, de senki sem mond ki: lehetséges-e a szerelem a világűrben?

Egy biztos: ha a romantika tényleg a levegőben lebeg – a súlytalanságban ez szó szerint igaz lesz.