A nagy hervadás-hiedelem nyomában

A válasz: nem. Legalábbis nem szó szerint. De ne szaladjunk ennyire előre! Ez az egész „meg kell locsolni, hogy ne hervadjon el” gondolat nem véletlenül ragadt ránk. A locsolkodás ugyanis eredetileg termékenységi szertartás volt. Igen, jól olvastad: a húsvéti locsolás valójában egy népi rituálé, amellyel a lányokat „megöntözték”, hogy szépek, egészségesek, és hát, khm... termékenyek maradjanak.

Na már most, a 21. században ezt a hagyományt kicsit újra kéne értelmezni. Mert a valóság az, hogy ha idén senki nem jött locsolni, az nem azt jelenti, hogy a bőröd petyhüdni kezd, a cserepes virágok is megadóan lehajtják a fejüket körülötted, és egy misztikus, hervadó hangulat lengi be az életed. Ez maximum a szobanövényedre igaz, ha elfelejted megöntözni.

Miért utálják sokan a locsolkodást?

Mondjuk ki: a locsolkodás néha rém kínos. Egy vadidegen rokon vagy a szomszéd Pistike beállít egy 200 forintos illatbombával, és még mielőtt nemet mondhatnál, már nyakon is önt. Ráadásul muszáj mosolyogni, miközben azt mondja: „szabad-e locsolni?”. Közben te csak arra gondolsz: „Ha nagyon muszáj... de ezt a szőnyeget épp tegnap tisztíttattam.”

Sokan úgy érzik, a locsolkodás már nem a vidámságról szól, hanem egy kínos társadalmi kényszerről, ahol a kötelező versikék és a gyanús pacsuliillatok között próbálunk túlélni. És ha egyszer elmarad, az talán megkönnyebbülést is hozhat.

Akkor mi lesz a hagyománnyal?

Semmi baj nincs azzal, ha valaki szereti a locsolkodást. De az is teljesen rendben van, ha valaki nem kér belőle. A hagyományokat újra lehet gondolni – például egy kölcsönös csokievéssel, egy húsvéti közös sétával vagy egy jóízű nevetéssel, miközben nem csöpög rólad a kölni.

És ha mégis hiányérzeted van, nyugodtan locsold meg te magad a virágaidat, a barátaidat egy frappáns üzenettel, vagy a lelkedet egy kis pezsgővel. A hervadás elmarad, garantált.

Húsvéti újratervezés

Lehet, hogy a jövő az alternatív locsolkodásé. Képzeld el: baráti találkozó, ahol mindenki hoz egy üveg saját "illatot" (lehet az egy fűszeres teakeverék, egy friss virágcsokor vagy akár egy illatos gyertyácska), és ezzel kölcsönösen "meglocsolják" egymást – képletesen persze. Nevetnek, beszélgetnek, és egy percig sem hiányzik a pacsuli.

A hagyomány addig él, ameddig jelent valamit. Ha a locsolkodás neked már nem jelent se jókedvet, se nosztalgiát, csak feszengést és cipőnyomokat a frissen felmosott padlón, akkor engedd el.

Nem attól hervadunk el, ha nem locsolnak meg, hanem attól, ha nem nevetünk eleget.