Van az a pillanat, amikor egy nő halkan megkérdezi: „Nem vagy éhes?”, és a férfi ártatlan arccal azt feleli: „Nem, köszönöm.” – és már tudhatjuk, hogy ebből veszekedés lesz. A passzív-agresszív kommunikáció tipikusan olyan műfaj, amelyet a nők olvasnak, a férfiak meg nem. De vajon miért?

Egy mondat, több jelentés – de csak ha érted a kontextust

A rejtett üzenetek művészete gyakran a női kommunikáció sajátja. Ennek egyik oka a szocializáció: a lányokat már gyerekkorban arra tanítják, hogy udvariasak, empatikusak és konfliktuskerülők legyenek. A férfiakat viszont gyakran egyenes, direkt nyelvre kondicionálják, ahol a dolgokat kimondjuk, nem sejtetjük. Nem csoda, ha elbeszélünk egymás mellett.

A passzív-agresszió mint kulturális kód

Amikor valaki azt mondja: „Hagyd, majd én megcsinálom”, de valójában azt érti alatta, hogy „Miért nem vetted észre, hogy neked kellett volna megcsinálni?”, az a passzív-agresszió tankönyvi esete. A baj csak az, hogy ez a típusú kommunikáció gyakran nem ér el a célszemélyhez – legalábbis nem a kívánt hatással. A férfi nem veszi észre a burkolt kritikát, a nő pedig megsértődik, mert „nem érti, amit éreznie kellene”.

A dekódolás kézikönyve – avagy fordítóprogram kapcsolatban élőknek

Létezik egyfajta "fordítókulcs" azoknak, akik különböző nyelven beszélik ugyanazt a kapcsolatot:

• "Rendben van" = "Nagyon nincs rendben, de most nincs kedvem veszekedni."
• "Mindegy" = "Már megbántottál, csak nem akarom kimondani."
• "Nem vagy éhes?" = "Miért nem jutott eszedbe, hogy rendelj nekem pizzát?"

A humor ebben sokat segíthet: ha képesek vagyunk nevetni a másik nyelvén, már félúton vagyunk a megértés felé.

Mit tegyünk, ha állandóan "lefordítani" kell egymást?

Az egyik legjobb módszer a nyílt, empatikus kommunikáció. Lehet, hogy kényelmetlen kimondani: "Kérlek, gondolj rám is, ha rendelsz valamit", de hosszú távon több konfliktust előzhet meg. A férfiak pedig tanulhatnak egy kis "olvasást a sorok között". Ez nem gyengeség, hanem figyelmesség.

Szóval ki is hibás? Senki. De mindenki tanulhat.

A nemi kommunikációs különbségek nem hibák, hanem kulturális és biológiai eltérések. A humor, az odafigyelés és a tanulás pedig segíthet abban, hogy ne legyen minden megrendelt pizza a kapcsolat metaforája.