A berserkerek legendás harcosok voltak, akik állítólag transzba estek, és úgy rohantak a csatába, mintha egy medvebőr alatt egy vulkán fortyogott volna bennük – nagyjából úgy, ahogy egy átlagos párkapcsolati vita után próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy „nyugodtak vagyunk”. A sagák szerint ilyenkor nem éreztek fájdalmat, elhomályosult a látásuk, és úgy tombolhattak, hogy ellenség, pajzs és józan ész egyaránt menekült előlük.

A vad düh forrása: mi volt a berserkerek titkos főzete?

A modern kutatások egyre inkább arra utalnak, hogy a berserkerek nem csak a harc lázától hevültek fel. Egy friss tanulmány szerint a bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) lehetett a titkos fegyverük – egy hallucinogén és fájdalomcsillapító hatású növény, amely már kis dózisban is módosítja a tudatot.

A beléndek hatásai között szerepel:

• érzékcsalódás,
• fájdalomérzet csökkenése,
• agresszivitás fokozódása,
• delírium és „uralhatatlan energia”.

Magyarul: pontosan az, amit egy harcos akkor szeretne, ha sisakrostélyon át kell a szemébe néznie az ellenségnek.

A beléndek sötét ereje: a növény, amitől átváltoztak

A bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) nem véletlenül került bele a történelem egyik legvadabb harcoslegendájába. Európa-szerte ismert mérgező gyógynövény volt, amelyet a népi gyógyászat fájdalomcsillapításra, altatásra és szorongásoldásra használt. A növény hatóanyagai – a hioszciamin, a szkopolamin és az atropin – erős idegrendszeri befolyással bírnak.

A beléndek:

• kis mennyiségben bódulatot, fájdalomcsökkentést és a félelemérzet tompulását okozza,
• közepes mennyiségben hallucinációkat, érzékcsalódásokat, zavartságot eredményez,
• nagy mennyiségben veszélyes, akár halálos is lehet.

A kutatók szerint a berserkerek valószínűleg mikroadagokban fogyasztották, hogy ne essenek össze a csatatér közepén, hanem inkább egy kontrollált, tomboló transzállapotba kerüljenek. A növény magvai és gyökerei különösen erősek voltak, és rituális italok részeként is szerepelhettek.

Az izlandi sagák több helyen utalnak „vadító főzetekre”, és a régészeti leletek között is találtak beléndekmagvakat olyan településeken, ahol harcosok éltek – vagy legalábbis olyan férfiak, akik szemmel láthatóan túlkompenzálták a hosszú skandináv teleket. Bár a legendát nem lehet teljes bizonyossággal igazolni, a növény hatásai nagyon is összhangban vannak a berserkerek hírhedt viselkedésével.

A beléndek tehát nem csupán egy különös, mérgező növény – a történelem egyik legrejtélyesebb harci „segédeszköze” is lehetett, amely megmutatja, mennyire szoros kapcsolat lehetett a természet és a harci kultuszok között.

A tombolás koreográfiája: a rituálé, ami harcossá formálta őket

A tudósok szerint nem elég a növényi „löket”: a rituálé legalább ugyanennyit számított. A berserkerek harc előtt külön szertartást tartottak, énekeltek, tomboltak, ugráltak, és fokozatosan építették fel a transzot – mintha egy ősi, teljesen észszerűtlen, de meglepően hatékony pszichológiai edzésprogramot követnének – olyat, amit ma bizonyára prémium előfizetésként árulnának.

Hasonló rituálék máshol is megjelennek: a kamikaze pilóták ceremoniális szakét ittak indulás előtt, a modern sportolók pedig szerencsezoknit húznak, vagy háromszor összeütik a cipőjüket. Az emberi agy szereti a szokásokat – és hálás minden olyan rituáléért, ami „harci módba” kapcsolja.

Mit üzen ez nekünk ma? Több mint viking dühöngés

A berserkerek története jól mutatja, hogy az ember mindig is keresett valamit, ami erőt, fókuszt vagy bátorságot ad. Lehet ez egy növény, egy ital, egy zene vagy egy szertartás – a lényeg, hogy segítsen átlépni a saját határainkat.

És bár ma már szerencsére kevesen rohamoznak meg pajzsfallal – legfeljebb a reggeli dugót próbáljuk hősiesen legyűrni, a motivációs rituáléink nem sokban különböznek a vikingekétől. Csak mi már shakerből isszuk, nem agyagedényből – és szerencsére a legtöbbünk nem próbálja a páros veszekedést karddal rendezni.