A „keményen dolgozó” dicséretéből egyenes út vezet a kanapé nélküli nappaliba

A modern társadalmakban a munkamánia gyakran nemhogy nem probléma, hanem egyenesen elismerésre méltó. A „sokat dolgozik” valahogy a „lelkiismeretes” és a „megbízható” szinonimájává vált – miközben az egészségügyi és érzelmi hatásairól ritkán beszélünk. A munkafüggőség – azaz amikor valaki kényszeresen dolgozik, és nem tud kikapcsolni – valódi pszichológiai jelenség. A kutatások szerint a munkafüggők gyakran bűntudatot éreznek, ha nem dolgoznak. És ez a bűntudat erősebb, mint az éhség, a fáradtság vagy a Netflix.

Árulkodó jelek: ha a szerelmed helyett már a naptárad néz rád vágyakozva

• Ha egy barátod megkérdezi, mi a hobbid, automatikusan rávágod: „a munka” (és nem viccelsz).
• A „szabadság” számodra annyit jelent, hogy otthonról dolgozol.
• Eltelik egy nap úgy, hogy nem ettél, de küldtél 48 e-mailt.
• A kikapcsolódás szó hallatán zavarba jössz.
• A párod azt kérdezi: „Látsz még engem is az életedben, vagy már csak a határidőket?”

Miért csináljuk ezt magunkkal – és a párunkkal?

A pszichológusok szerint a munkafüggőség mögött gyakran önértékelési problémák húzódnak meg: a siker és a teljesítmény válik az önértékesség kizárólagos mércéjévé. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: „Mi tesz boldoggá?”, azt kérdezzük: „Eléggé hasznos voltam ma?”

Az állandó elfoglaltság ráadásul kiváló menekülési útvonal is lehet a nehezebb érzelmi kérdések elől. A munkával ugyanis lehet halogatni a párkapcsolati válságot, az intimitást, a konfliktusokat – vagy épp azt, hogy már két hete nincs otthon vécépapír. A másik fél pedig egy idő után nem megértő, hanem láthatatlan lesz.

Mit tegyél, ha a Google-naptár már többet tud rólad, mint a párod?

• Első lépés: felismerni, hogy a munkafüggőség nem hősiesség, hanem figyelmeztető jel. A túlmunka nem érdemrend, hanem sokszor a határok hiányának jele.
• Második lépés: beütemezni a semmittevést. Igen, naptárba írni, hogy „semmit ne csináljak” – és ezt betartani. Meglepő módon ettől nem omlik össze a világ (legalábbis eddig még senki nem jelentette).
• Harmadik lépés: beszélni róla. A munka mint menekülés tabutémának számít, pedig sokakat érint. Egy jó beszélgetés, terápiás folyamat vagy őszinte szembenézés többet ér, mint még egy produktív hétvége.

Zárójelben egy fontos kérdés:

Ha azon kapod magad, hogy ezt a cikket is csak azért olvastad el, mert „hasznos információkat akartál gyűjteni munka közben” – akkor lehet, itt az ideje egy sétának. De ne podcasttel. És ne meeting közben. Csak úgy, magadért. Meg talán a párodért is.