Mémek, mint modern lakmuszpapír

A politikai humor nemcsak a kormánykritikák vagy ellenzéki bakik kifigurázásáról szól, hanem arról is, hogy hogyan látjuk a világot. Ha például valaki harsányan felröhög egy Orbán Viktor biciklis Photoshop-mémen, míg a másik fél merev arccal továbbgörget, az nem csak ízlésbeli különbség – az értékrendek frontvonalát is kijelölheti.

És ez oda-vissza működik: lehet, hogy te szívesen lájkolsz egy Karácsony Gergely rolling-scooter poént, de a párod ilyenkor már keresi a konyhában a nyugtató teát.

A humor, mint szövetség

A politikai mémekben való közös nevetés olyan, mint amikor mindketten ugyanazt a filmet idézitek. Egyfajta szövetség, amit csak azok értenek, akik ugyanabban a buborékban élnek. Magyarországon pedig a buborékhatárok különösen vastag falúak: más poén megy át a Kutyapárt rajongóknál, és más a kormányhű csoportokban.

Ha a párod nem érti a te politikai humorodat, az hosszú távon úgy működhet, mint egy lassan szivárgó defekt: eleinte csak apró zökkenők, később viszont az egész utazás kényelmetlen lesz.

Mit kezdjünk a mém-szakadékkal?

Nem kell azonnal szakítani csak azért, mert a párod nem osztja a kedvenc politikai poénjaidat – hacsak nem alapvető értékrendi szakadék húzódik mögötte. Lehet ez jó alkalom a beszélgetésre: miért nem találja viccesnek, mit jelent számára a mögöttes üzenet?

A végén pedig előfordulhat, hogy kialakul egy új, közös nyelv: belsős poénok, amiket se a kormány, se az ellenzék nem értene. És talán ez az a pillanat, amikor rájössz: a legjobb párkapcsolati mémek nem a Facebook-csoportokban, hanem otthon születnek – ketten, a kanapén.