Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kapcsolatunk. Aztán lett még egy. Majd egy harmadik is, és valami furcsa oknál fogva mindhárom partner mintha ugyanabból a fajtából került volna ki. Csak a nevük más volt, meg a kedvenc sorozatuk, de a dráma, a hűvös elutasítás vagy épp a fojtogató ragaszkodás kísértetiesen ismerősen cseng. Mi lehet az oka ennek az érzelmi déjà vu-nak?

Ismétlési kényszer: amikor az agyad újra le akarja játszani a filmet, hátha máshogy végződik

A pszichológiában ismert jelenség az ismétlési kényszer: a tudattalan elme újra és újra megpróbálja helyrehozni, amit gyerekkorban vagy korábbi kapcsolatokban nem tudott. Ha valakinek elutasító volt az édesanyja, képes olyan partnert választani, aki szintén hűvös vagy hideg, abban a reményben, hogy most végre sikerül "kiérdemelni" a szeretetet. Hogy ez mekkora önálló döntés, az már vitatható, de az biztos: a minta következetesen visszatér.

Kertészek figyelem: ha a mókustök sose terem, lehet, nem kellene újra azt vetni

Képzeljük el, hogy egy kertész még harmadszor is ugyanazt a hibridezett, gyanúsan beteges paradicsomfajtát veti el, holott már kétszer megcsalta, akarjuk mondani, tönkrement a termés. Aztán mégis reménykedik benne, hogy most majd máshogy nő. Csak mert új csomagolásban jött. Igen, valahogy így működik a szív is. Új név, új hajszín, de a minta azonos: megint az a partner, aki bájosan figyelmes az elején, majd lélekgyaluló kritikával burkolja be a reggeli kávét.

Kötődési minták: a szív újra meg újra visszatér a megszokott talajhoz

Gyermekkori élményeink befolyásolják, hogyan kapcsolódunk másokhoz. Aki biztonságos kötődési mintával nőtt fel, valószínűleg kiegyensúlyozott kapcsolatokat keres. Aki viszont bizonytalan vagy ambivalens mintát hozott, az gyakran keveredik újra olyan viszonyokba, ahol a bizonytalanság, a kontroll vagy az elérhetetlenség ismerős. A szív gyakran inkább a megszokottat választja, nem a jót.

Lehet ebből kitörni? Vagy örökké ugyanazt a gazt gyomláljuk?

Jó hír: igen, lehet változtatni. De ez nem csak elhatározás kérdése, hanem önismereté és tudatosságé is. Először fel kell ismerni a mintát, majd tudatosan más típusokat engedni közel magunkhoz. Ez néha olyan, mint mikor valaki először ültet rukkolát – csípős, szokatlan, nem az azonnal elvarázsoló íz. De hosszabban gondolkodva lehet, hogy pont ez hiányzott mindig.

Ha mindig ugyanolyan kapcsolatba futsz bele, lehet, nem az exek a hibásak

Aki mer más fajtát kipróbálni, legyen az zöldség vagy partner, az esélyt ad a változásnak. Lehet, hogy a tökéletes társ nem abban a csomagolásban érkezik, amit megszoktunk, de ettől még lehet termőképes találat.

Szóval legközelebb, mikor valaki a harmadik randin azt mondja: „A volt feleségem is ilyen volt…” – csak mosolyogjunk, és gondoljuk meg: tényleg valami újat keresünk, vagy még mindig ugyanazt a forgatókönyvet próbáljuk leforgatni?