Rózsaszín szemüveg, extra vastag lencsével

A szerelem elején hajlamosak vagyunk a másikat a legjobb színben látni. Ha valami nem stimmel, azt gyakran ideiglenesnek, megoldhatónak gondoljuk. A pszichológusok ezt „projekciónak” nevezik: a másikba vetítjük a saját vágyainkat, és már látjuk is a jövőbeli, jobbik verzióját.

Példa: "Igen, most még nem beszélget sokat, de majd ha jobban megnyílik..." – Hat éve hallgat, mint a sír.

„Nem főz, nem takarít, de jó lesz ő még!”

„Nem baj, hogy nem főz, majd megszereti.” „Most még fura a barátaival, de majd lecseréli őket.” „Ritkán mond kedves dolgokat, de tudom, hogy mélyen érzékeny.”

Ismerősek ezek a mondatok? Az öncsalás ott kezdődik, amikor a „majd” fontosabb lesz, mint a „most”.

Tükör, tükör a falon – mutasd a valóságot!

Az öncsalás gyakran nem a másikról szól, hanem rólunk. Arról, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Néha azért, mert félünk az egyedülléttől, máskor mert a változás félelmetesebb, mint az elfogadás.

A változás nem házhoz jön

Az emberek valóban képesek a változásra – de ez ritkán történik külső nyomásra. Ha valaki változik, azt belülről kell akarnia. A „Majd megváltozik” nem stratégia, hanem remény – néha pedig önámítás.

Szeretem… vagy csak azt, aki lehetne?

Sok kapcsolatban a másik szeretete nem a valós személyre irányul, hanem arra az elképzelt énre, aki „majd egyszer lesz belőle”. Ez viszont óriási nyomást helyez a másik félre, és csalódáshoz vezet.

Teszteld le magad – nem fáj, csak kellemetlen

• Írj listát: mik azok a dolgok, amik most vannak, és mik azok, amikben csak hiszel?
• Képzeld el: ha semmi nem változna, akkor is boldog lennél vele?
• Beszélgess őszintén: nem a hibáiról, hanem a jövőről alkotott elképzeléseitekről.

Egy IKEA-szerelés tanulsága

A „Majd megváltozik” olyan, mint amikor bízol benne, hogy a lapraszerelt szekrény majd magától összerakja magát, mert te nem akarod elolvasni a használati utasítást. Aztán ott ülsz a földön, csavarokkal a kezedben, és próbálod kitalálni, mit hova kellett volna tenni. Néha a kapcsolatunk is ilyen: túl hamar vágtunk bele, túl sok reménnyel, túl kevés útmutatással.

A kérdés csak az: biztos, hogy ezt a bútordarabot te rendelted? Vagy csak rábeszéltek az áruházban, mert jól nézett ki a katalógusban?