A kutatás, amely feltárta a vonzalom titkait
A Texas Egyetem és a Kaliforniai Egyetem kutatói átfogó elemzést végeztek a vonzalom mechanizmusairól. Több ezer párt vizsgáltak, akik különböző kapcsolatfázisokban voltak – egyesek épp csak most ismerkedtek, míg mások hosszú évek óta együtt éltek. A kutatás során pszichológiai teszteket, kérdőíveket és viselkedéselemzést alkalmaztak, hogy feltárják, milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy kihez vonzódunk.
A kutatás során három fő tényezőt azonosítottak:
- Biológiai és genetikai tényezők: a feromonok, immunrendszeri kompatibilitás és genetikai hasonlóság mind szerepet játszhatnak a vonzalomban. Egyes kutatások szerint ösztönösen olyan partnert választunk, akinek az immunrendszere kiegészíti a miénket, ezzel növelve az utódok genetikai sokszínűségét.
- Pszichológiai tényezők: a személyiségvonások, közös értékrend és a kötődési stílus nagyban befolyásolják a vonzalmat. A kutatás kimutatta, hogy azok az emberek, akiknek hasonló a világnézetük és az életstílusuk, nagyobb eséllyel alakítanak ki tartós kapcsolatot.
- Környezet és közelség hatása: Azok az emberek, akikkel gyakran találkozunk – például munkatársak, egyetemi társak vagy közös baráti kör tagjai –, nagyobb eséllyel válnak vonzóvá számunkra. Ezt nevezzük a „puszta expozíció” hatásnak.
A hasonlóság varázsa: miért keresünk magunkhoz hasonló partnert?
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy az emberek hajlamosak olyan partnert választani, aki hasonlít rájuk, mind fizikailag, mind személyiségjegyekben. Ez a hasonlóság biztonságérzetet és kényelmet nyújt, mivel könnyebb megérteni és elfogadni valakit, aki osztja nézeteinket és értékeinket. A közös érdeklődési körök, hasonló világnézet és azonos életmód mind hozzájárulhatnak a vonzalom kialakulásához.
A közelség hatalma: hogyan befolyásolja a fizikai távolság a vonzalmat?
Az ismerősség és a gyakori találkozások növelhetik a vonzalmat. Minél többször találkozunk valakivel, annál valószínűbb, hogy vonzalmat érzünk iránta. Ezt a jelenséget pszichológiai szempontból a „puszta expozíció” hatásnak nevezik, amely azt jelenti, hogy minél többször találkozunk valakivel, annál inkább kedveljük.
A genetika szerepe: miért vonzódunk a szüleinkre hasonlító emberekhez?
Érdekes módon hajlamosak vagyunk olyan emberekhez vonzódni, akik hasonlítanak a szüleinkre. Ez a jelenség a korai kötődésekből ered, és befolyásolja, hogy milyen tulajdonságokat találunk vonzónak. Ha például egy gyermek szeretetteljes és biztonságos kapcsolatot ápolt egyik szülőjével, akkor nagyobb eséllyel választ hasonló tulajdonságokkal rendelkező partnert felnőttként.
Az elérhetőség illúziója: miért vonzódunk jobban azokhoz, akikért meg kell küzdenünk?
A kutatások szerint az igazán nagy vonzalom akkor alakulhat ki valaki iránt, ha az illető előtte nem kedvelt minket, vagy legalábbis nehezen elérhető. Ez a kihívás fokozza a vonzalmat és az érdeklődést, mivel a nehezebben megszerezhető dolgokat gyakran értékesebbnek tartjuk. A kutatók megfigyelték, hogy az emberek hajlamosabbak többet fektetni olyan kapcsolatokba, ahol érzik, hogy „dolgozniuk kell” a másik fél figyelméért.
A vonzalom összetett természete
A vonzalom számos tényező összjátékának eredménye, beleértve a biológiai, pszichológiai és környezeti hatásokat. A genetikai kompatibilitás, a hasonló személyiség és az életstílus mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kihez vonzódunk, míg a közelség és az elérhetőség dinamikája tovább alakítja kapcsolatainkat. A tudomány segít megérteni, hogy a vonzalom nem véletlenszerű, hanem mélyen gyökerezik biológiai és pszichológiai mechanizmusokban.
Forrás: Eastwick, P. W., & Finkel, E. J. (2023). The Science of Attraction: Why We Fall for Certain People. Journal of Social and Personal Relationships. DOI: 10.1177/02654075231178901