A nőstény erdei szürkebegy: a természet első „kapcsolati menedzsere”
A nőstény erdei szürkebegy rendelkezik egy olyan párkapcsolati trükkel, amit sokan szeretnének elsajátítani: akkor csinál zajt, amikor épp nem a fő párjával van. Nem élvezeti okokból. Nem azért, hogy több hímet csábítson. Hanem egyetlen, nagyon fontos célért: hogy hazacsábítsa a fő pasiját.
A jelenet így néz ki:
- a nőstény kicsit elvan a „mellékpartnerrel”,
- közben hangosan hívogat,
- a fő hím meghallja,
- pánik üzemmódban sprintel vissza a fészekhez,
- elzavarja a riválist,
- majd gyorsan párosodik a nősténnyel „biztos, ami biztos” alapon,
- végül pedig hoz kaját.
Mert bizony: minél hangosabb a nőstény félrelépés közben, annál több élelmet kap utána otthon. Ez már nem is kapcsolati dinamika – ez teljes körforgásos párkapcsolat-optimalizálás.
A nőstény nem féltékeny – csak nagyon okos
A tudósok sokáig azt hitték, hogy ezek a hívóhangok a hímek közti versengést szolgálják, vagy a nőstény alárendeltségét jelzik. Aztán elkezdtek úgy kutatni, hogy a nőstény madarat nem passzív szereplőnek, hanem stratégiai döntéshozónak tekintették.
És kiderült:
- a nőstény teljesen jól elvan azzal, ha a fő pasija mással is összefut,
- de nem akarja, hogy az a másik nőstény ajándék falatkákhoz jusson,
- ezért inkább megoldja, hogy a hím otthon költse el a „romantikus büdzsét”.
Ez az egész nem szerelem, nem féltékenység, hanem erőforrás-menedzsment, miközben a genetikai változatosság is megmarad.
A természet monogámiája? Hát… izé.
A erdei szürkebegyek története tökéletesen megmutatja, hogy a monogámia az állatvilágban egészen mást jelent, mint amit mi gondolunk. Náluk a hűség nem feltétlenül „egy az egyhez” dolgot jelent – sokkal inkább egy okos rendszeroptimalizálást, ahol mindenki próbálja a legtöbb energiát, ételt és genetikai előnyt bezsebelni.
És ha ehhez néha egy jó nagy hangos jelenet kell… hát, ők nem fogják vissza magukat.