Honnan jött ez az egész?

A Kedvesség Világnapja nem újkori találmány, amit a közösségi média talált ki egy hashtag kedvéért. Az ünnep 1998-ban született Japánban, a World Kindness Movement (A Kedvesség Világmozgalma) kezdeményezésére. A szervezetet egy évvel korábban alapították Tokióban, azzal a céllal, hogy összefogják a világ különböző országaiban működő jótékonysági és közösségi szervezeteket – egy közös érték mentén: a kedvességben rejlő erő köré.

Az alapítók – többek között Japán, Kanada, Ausztrália, Nagy-Britannia és Thaiföld képviselői – úgy gondolták, hogy a kedvesség lehet az a „világnyelv”, amely áthidalja a kulturális, vallási és politikai különbségeket. A nap szimbolikusan november 13-ára került: a hideg őszi időszakban is emlékeztetni akarták az embereket arra, hogy az emberi melegség a legjobb fűtés. Ma már több mint harminc ország csatlakozott a mozgalomhoz – a kedvesség apró, de hatékony forradalmát építve.

A kedvesség nem csöpögős – hanem kémia

A kedvesség nemcsak a nagymamák kedvenc szava, hanem biológiai tény. Amikor kedvesek vagyunk – legyen az egy mosoly, egy segítő gesztus vagy csak egy udvarias köszönés –, az agyunk oxitocint termel. Ez az úgynevezett „szeretet-hormon” nemcsak a hangulatunkat javítja, hanem csökkenti a stresszt, sőt, még a vérnyomásunkat is. Magyarán: a kedvesség tényleg jót tesz a szívnek. Szó szerint.

És nem csak annak, aki kapja. Kutatások szerint az adományozó agya is ugyanazokat a jutalmazó idegpályákat aktiválja, mintha valami finomat enne – csak kevesebb kalóriával jár. (Tehát elméletileg a kedvesség is fogyaszt. Csak mondjuk.)

Hétköznapi hőstettek – avagy hogyan legyél kedves anélkül, hogy fura legyél

Nem kell hirtelen Gandhi-módba kapcsolni. A kedvesség nem azt jelenti, hogy minden járókelőnek virágot osztunk a buszmegállóban, miközben halk zene szól a háttérben. Néha elég csak nem dudálni, ha valaki lassan indul el a lámpánál. Vagy meghallgatni valakit anélkül, hogy közben a telefonunkat pörgetnénk.

A kedvesség paradoxona, hogy minél többet gyakorlod, annál természetesebbé válik. Egy idő után már nem kell gondolkodni rajta. És ami a legjobb: a hatása ragályos. Egyetlen apró gesztus lavinaszerűen képes továbbgyűrűzni – mint egy jó vírus, ami végre nem az influenzát, hanem a mosolyt terjeszti.

Miért nehéz mégis?

Mert a világ gyakran cinikus. Mert a közösségi médiában a hangosabb, dühösebb vélemények kapják a lájkokat. Mert néha félünk, hogy ha kedvesek vagyunk, gyengének tűnünk. Pedig a kedvesség pont az ellenkezője a gyengeségnek: tudatos döntés, hogy nem a negatív spirált választjuk.

Lehet, hogy egy egyszerű „köszönöm” nem fogja megváltoztatni a világot. De megváltoztathatja valakinek a napját – és ez már valami.

Legyél gyanúsan kedves

Próbáld ki ma. Engedd előre a pénztárnál azt, akinek csak pár dolga van. Dicsérd meg a kollégád pulcsiját. Írj egy üzenetet valakinek, akivel rég beszéltél. Lehet, hogy furcsán néznek majd rád – de lehet, hogy pont ez a pillanat marad meg valakinek egy rossz nap közepén.

És ha másért nem, legalább azért legyél kedves, mert a kedvesség világnapján még az internet is kicsit kevésbé gonosz helynek tűnik. Legalább pár óráig.